Halk, érzékeny, és gyönyörűen fényképezett dráma egy elhanyagoló családban élő kislányról, aki egy nyári szünet alkalmával, otthonától távol, a festőien szép vidéki Írországban életében először tapasztalja meg, milyen érzés, ha szeretik az embert, és törődnek vele. SPOILERMENTES élménybeszámoló.
Claire Keegan Foster című novellája alapján írta és rendezte első nagyjátékfilmjét az ír Colm Bairéad, és akinek a nagyvásznas bemutatkozása egy ilyen gyöngyszem lett, arra nem csak az idei Oscar-jelölése miatt lesz érdemes a későbbiekben is odafigyelni. A nyolcvanas évek vidéki Írországában játszódó, lassú, csendes dráma a maga nemes egyszerűségével és keserédes hangulatával úgy varázsol el, hogy szinte észre sem veszed, milyen fontos problémákról mesél.
A történetet a főszereplő, egy 12 év körüli lány, Cáit (Catherine Clinch) szemszögéből ismerhetjük meg. Cáit egy szegény, túlzsúfolt földműves családban él három testvérével, az ötödik gyerekkel várandós, elgyötört édesanyjával, és az alkoholista, faragatlan apjával. Valójában nem is él, inkább csak túlél. Az introvertált, visszahúzódó kislány igyekszik elkerülni minden konfliktust, és érzelemmentes beletörődéssel éli meg az otthoni számkivetettségét, az iskolai kitaszítottságát és a sötét, nyirkos, túlzsúfolt házban való élet nyomorát. A szeretet, a gyengédség, vagy az egymással való törődés morzsájával sem találkozik ebben az ingerszegény, elhanyagoló, diszfunkcionális családban.
Aztán hirtelen óriási változás áll be az életében, amikor a jó néhány órányi autóútra élő, gyermektelen rokonaik (édesanyja unokatestvére és annak férje) meghívják őt a nyári szünetre magukhoz. A tejtermeléssel foglalkozó házaspár világos, rendezett házában Cáit saját szobát kap, és ami még ennél is fontosabb: rengeteg szeretetet és figyelmet. A kislány eleinte szinte megriad a számára ismeretlen törődés kifejeződéseitől: hogy megfürdetik, tiszta ruhát adnak neki, megfésülik a haját, és kedvesen beszélnek hozzá. Cáit egy darabig csak Eibhlínnel (Carrie Crowley) kommunikál, mert Seán (Andrew Bennett) szigorú és távolságtartó vele. Ám amikor a konyhai tevékenységek után a férfi megengedi neki, hogy csatlakozzon hozzá a tehenek körüli teendőknél is, és egyre több időt tölt vele, fokozatosan kialakul közöttük egy olyan apa-lány kapcsolat, amit Cáit addigi életében soha nem tapasztalhatott meg. Az addig nagyon félénk, visszahúzódó kislány lassan kibújik a biztonságos csigaházából, érdeklődővé és nyitottá válik. Nem csak azt éli át, hogy milyen lehet felszabadultan, vidáman, mosolyogva befogadni a körülötte lévő világot, de valószínűleg életében először lát olyat is, amikor két felnőtt ember kedves, támogató módon viszonyul egymáshoz.
Miközben Cáit kivirágzik a szeretettől és törődéstől, amivel a festői környezetben élő vendéglátói öntözik őt, a befogadó házaspár viselkedésében mindvégig érezhető egyfajta szándékos, visszafogott távolságtartás is. Habár már az első napon tisztázzák a kislánnyal, hogy náluk nincsenek titkok, végül mégis fény derül egy olyan elhallgatott dologra, ami megmagyarázza, miért nem szeretnék, ha túlságosan erős kötődésük alakulna ki Cáit-tel. A lassan kibontakozó, finoman csordogáló történetfolyamban ez a kis drámai fordulat nem okoz túl nagy meglepetést – sok olyan vizuális elemet láthatunk végig, amiből számunkra egyértelmű a ki nem mondott titok mibenléte. Az átmeneti pótszülők és a kislány kapcsolatában sem okoz törést, hogy felszínre kerül a szomorú múlt, épp ellenkezőleg: amikor eljön a búcsú pillanata, nehéz eldönteni, hogy Cáit vagy Eibhlín és Seán fájdalma nagyobb.
A mostanában újra szokássá vált 4:3-as képarányban forgatott film tartalmi és formai elemei egészen lenyűgözően harmonizálnak egymással. A sztori érzékenységével páratlan koherenciában van a bemutatott természeti környezet érzékszervekre gyakorolt hatása: a pazar, zöldellő vidék, a levelek susogása a könnyű nyári szélben, a madarak éneke és a háziállatok távoli, békés hangja együttesen tökéletes környezetet teremt egy törékeny és sérült gyermeklélek kivirágzásához (és a néző elvarázsolásához). A film minden másodpercét gondosan és a legmagasabb művészi igénnyel komponálták meg a látvány és a hangi világ tekintetében is. Drámaisága ellenére messzire elkerüli a hasonló történetek harsány kliséit: nincsenek erőszakos jelenetek vagy teátrális drámai csúcspontok, ahogy pozitív érzelmi kitöréseket sem láthatunk. Kapunk helyette a főszereplő nézőpontjából láttatott, hosszú képsorokat a felhők vonulásáról, az autóból kibámulva elsuhanó mezőkről, vagy lassított, már-már meditatív felvételen nézhetjük végig, ahogy a kristálytiszta, hűs kútvízbe merőkanállal kóstolnak bele. A zárójelenet csendes drámája is egyszerűen és a megszokott sablonok nélkül pereg le a néző előtt, aki elgondolkodhat közben azon, hogy mennyire rosszul van ez a világ összerakva.
A csendes lány valóban halkan, kifinomult, természetes módon mutatja be az egymással sorsszerűen összekapcsolódó, különböző társadalmi problémákat, és a szeretet és törődés fontosságát. Egyszerre hat az érzékeinkre és az érzelmeinkre, gyönyörködtet és elgondolkodtat, mindezt a lehető legmagasabb művészi színvonalon teszi. Képtelenség nem vegyes érzelmekkel felállni a film után, hiszen esztétikailag és tartalmilag is gyönyörű, amit látunk, egyszersmind mélységesen szomorú is. Fontos kiemelni, hogy kiváló arányérzékkel és rendkívüli érzékenységgel megkomponált drámáról van szó, tehát nem kell attól félni, hogy nagyon lehúzna. Érdekessége (és értékessége) talán pont abban rejlik, hogy bár szomorú, és nem is igazán kínál kiutat, a keserédességből valahogy mégis a fény, és nem a sötétség ragad meg a nézőben, miután lepereg a stáblista. Ha már a stáblistánál tartunk: fontos megemlíteni, hogy a Cáit szerepét megformáló Catherine Clinch-nek a rendőzőhöz hasonlóan ez a mozifilmes debütálása. És ahogy a film többi szereplője, úgy Catherine is profi természetességgel, és tapasztalt színészeket megszégyenítő hitelességgel alakítja a karakterét. Az ő nevét is érdemes lesz tehát megjegyezni…
További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.
Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon
A csendes lány (An Cailín Ciúin)
ír filmdráma, 94 perc, 2022
PG: 12
rendező: Colm Bairéad
forgatókönyv: Claire Keegan novellája alapján Colm Bairéad
zene: Stephen Rennicks
operatőr: Kate McCullough
vágó: John Murphy
főszereplők:
Catherine Clinch
Carrie Crowley
Andrew Bennett
Michael Patric
Kate Nic Chonaonaigh