Egy repülőszerencsétlenség után egy lakatlan szigeten találja magát Roz, az intelligens robot, akinek meg kell értenie a sziget állatait, hogy végrehajthassa a lehetetlennek látszó küldetést: felnevelni egy elárvult kislibát és felkészíteni őt az őszi költözőrepülésre. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Nem vagyok szakértője a modern animációs filmeknek, de abban biztos vagyok, hogy az utóbbi negyedszázadban a WALL-E volt a legjobb “robotos” animációs film. Mostanáig. A vad robot ugyanis szerintem nem csak megüti, de túl is szárnyalja ezt a mércét. Peter Brown azonos című gyerekkönyvéből Chris Sanders adaptált egész estés animációs filmet a Dreamworks gondozásában.

A történet a meg nem határozott jövőben játszódik, ahol intelligens robotok segítik az embereket egy posztapokaliptikusnak tűnő világban. Egy ilyen robotokat szállító repülő viharba keveredik és lezuhan egy lakatlan szigeten, ahol emberek ugyan nem élnek, de az élet minden egyéb formája virágzik. A balesetet túlélő egyetlen robotot, a Rozzum 7134 (a későbbiekben csak Roz) névre hallgató egységet a vadállatok véletlenül aktiválják. Mivel segítségre lett programozva, azonnal megpróbálja felajánlani a szolgálatait az összes élőlénynek, aki szembejön vele, ám azok a furcsa, humanoid lényben ellenséget látva menekülnek, és megpróbálják elpusztítani. Roz, miután gépi tanulását segítségül hívva elsajátítja a kommunikációt az elsőre barátságtalan szigetlakókkal, rájön, hogy itt fölösleges a jelenléte, ezért megpróbál visszatérni a bázisára. Sikertelen segélykérése és egy szerencsétlenül végződő menekülési kísérlete után azonban váratlan küldetés pottyan az ölébe: egy elárvult kislibát kell felnevelnie.

A küldetés sok szempontból óriási kihívást jelent a szuperintelligens robot számára. Egyrészt szorítja az idő, hiszen őszre meg kell tanítania a láthatóan fejlődési problémákkal küzdő szárnyast élelmet találni, úszni, és úgy repülni, hogy akár egy több ezer kilométeres távot is meg tudjon tenni. Másrészt bár képes tanulni, eleinte görcsösen ragaszkodik a beprogramozott rutinjaihoz. Roz nevelőanyai próbálkozásai eleinte sikertelenek, de mivel már meg tudja értetni magát a sziget állataival, így sok segítséget kap a missziója teljesítéséhez. Ám ahhoz, hogy megértse a sziget élővilágának működését, a természet rendjét, és az anya-gyermek kapcsolatot, folyamatosan át kell programoznia magát, és ki kell fejlesztenie a kreativitás, a spontaneitás, az intuíció, és végső soron a szeretet képességét.

Nyilván nem túl nagy spoiler, ha elárulom, hogy mire eljön az ősz, és a kislibából költözésérett madár válik, a küldetés is sikerrel jár. Ám ekkorra már Roz sem ugyanaz, mint ami volt. Érti és érzi az állatok világát, küldetéstudata helyére pedig felelősségérzet, lelkiismeret, és az addig teljesen ismeretlen szeretet lép, amely készségekkel már nem csak nevelőszülőként, de igazi közösségépítőként kezd funkcionálni a sziget sokszínű világának közepén. Nem is ér véget a történet a kisliba elköltözésével, pedig az egy igazi lezáró jellegű, katartikus pillanata a filmnek.

Annyira nem fejeződik itt be a sztori, hogy még legalább kétszer felhúznak minket az érzelmi hullámvasút csúcsára (aki hajlamos a megindító filmeken sírni, az bőven készítsen be papírzsepit!), ami dramaturgiai szempontból elég szokatlan megoldás, de hibának semmiképpen nem nevezném. A vad robot ugyanis nagyon sok témát igyekszik feldolgozni, amihez talán ez a játékidő nem is elegendő, habár az igen pörgős ritmus révén mégiscsak sikerül az alkotóknak több fontos dologról is mesélni. Arról, hogy az anyaságra nem lehet felkészülni, és olyan kreativitást, problémamegoldó képességet és türelmet igényel, amiről nem is sejtettük, hogy bennünk van. A fiatal célközönség miatt megbocsátható módon kissé didaktikusan és életszerűtlen példával élve ugyan, de megmutatja azt is, hogy ha félretesszük a különbözőségeinket és az érdekellentéteinket, akkor akár olyan helyzeteket is túlélhetünk, amikbe belehalnánk, ha csak a tanult és belénk vésett viselkedésmintákat követnénk. Szól az elfogadásról, az alkalmazkodásról és arról is, hogy a szeretet minden esetben lemondásokkal és az elengedés szükségszerűségével jár. Végül pedig talán egy kissé a mesterséges intelligenciával és a gépi tanulással kapcsolatos félelmeinket is próbálja enyhíteni, vagy legalábbis felvetni azt a lehetőséget, hogy a gépi intelligencia nem eleve veszélyes, az AI pedig képes elmozdulni olyan irányba is, ami mindannyiunknak jó lehet.

De mielőtt bárki legyintene, és azt mondaná, hogy erről szól az összes Disney-mese is, fontos kiemelni, hogy mindezt annyira lazán, humorosan és egyedi módon teszi, amennyire csak a műfaj keretei ezt megengedik. Ráadásul kerüli a közhelyek kimondását, minden szereplő a saját személyiségének megfelelő mondatokkal fejezi ki a fontos üzeneteket, emiatt természetes a hatása, és sokkal erősebben tud kapcsolódni hozzá a néző. Az említett humor is jól illeszkedik, laza, sehol sem tűnik fölöslegesnek, erőltetettnek vagy bárgyúnak.

A végére hagytam A vad robot szó szerint legszembetűnőbb erényét: a vizuális megvalósítást. Ebben a filmben minden egyes képkocka szemkápráztatóan gyönyörű! Sugárzik róla, hogy hatalmas műgonddal és nagy szeretettel dolgozták ki a legapróbb részletekig. Festményszerűen lenyűgözőek a hátterek, fantasztikusak a színek, briliáns a fényelés, és az egyes karakterek animálása is művészi igényességel kidolgozott. Noha az animációs és grafikai technikák ma már végtelen lehetőséget adnak az alkotók kezébe, azért még mindig elég jól megkülönböztethető a tisztességes iparosmunka a művészi igénnyel és valódi lélekkel létrehozott csodavilágtól. Mondanom sem kell, hogy A vad robot ez utóbbi kategóriának egy kiváló példája.

Az én felfogásomban a valódi mozi lényege az, hogy másfél-két órára kiszakítson a valóságból, és elrepítsen egy olyan világba, ahol bármi megtörténhet. Hogy egy kis időre elvarázsoljon minket, tanítson is egy kicsit, de szórakoztasson is, megnevettessen, de könnyeket is csaljon a szemünkbe. Ez az animációs film pontosan ezt teszi, ráadásul szinte korhatár nélkül ajánlható mindenkinek, így tökéletes választás lehet akár baráti, akár családi körben való mozizásra. A hab a tortán pedig az, hogy még filmművészeti szempontból is értékesnek nevezhető, és azon sem lepődnék meg, ha pár év múlva felkerülne arra a polcra, ahol a WALL-E is van, és lesz még nagyon sokáig.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

A vad robot (The Wild Robot)

amerikai animációs film, 102 perc, 2024

PG: 12

rendező: Chris Sanders

forgatókönyv: Peter Brown regénye alapján Chris Sanders

zene: Kris Bowers

operatőr: Chris Stover

vágó: Mary Blee

főszereplők (eredeti szinkronhangok):

Lupita Nyong’o

Pedro Pascal

Kit Connor

Bill Nighy

Stephanie Hsu

Matt Berry

Ving Rhames

Mark Hamill
Catherine O’Hara
Boone Storm
Alexandra Novelle
Raphael Alejandro
Paul-Mikél Williams