Családi drámával keretezett felnövés-, vagy inkább elmúlástörténet. Szokványos alapokról indul, mégis rendkívül egyedi mind a cselekményszövés, mind a formai megvalósítás tekintetében. Eleinte meglepő és furcsa, aztán a felénél belopja magát a szívedbe, és a végén belemegy valami a szemedbe, mégis végignézed a stáblista legvégéig. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

A film alapszituációja egyáltalán nem hat újdonságként: Egy fiatal, reményteli élet elé néző lány hónapjai meg vannak számlálva, mert gyógyíthatatlan betegségben szenved, de megismerkedik egy sráccal, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ez megszínesíti az egyébként sötét, nyomasztó utolsó heteket, hónapokat. Tragikus felnövéstörténet, amit én inkább elmúlástörténetnek hívnék.

A Rita Kalnejais színdarabja alapján az elsőfilmes, ausztrál rendezőnő Shannon Murphy által jegyzett film azonban messze túlmutat a szokásos tinidrámákon. Az elit lányiskolába járó Milla (Eliza Scanlen) és az utcán élő drogdíler Moses (Toby Wallace) látszólag szürreális párosításán túl a szülők sem szokványos karakterek. Anna (Essie Davis) egykor zenész volt, jelenleg súlyos gyógyszerfüggőségből próbál kigyógyulni. Henry (Ben Mendelsohn) pszichiáterként dolgozik, de a kihűlőfélben lévő házasságuk és a lányuk betegsége okozta stresszt ő is szerhasználattal próbálja enyhíteni. Kettejük kapcsolatának furcsa dinamikája fokozatosan kerül előtérbe, de nem veszi el a teret Milla és Moses egymásratalálásának különös történetéről, sokkal inkább finoman árnyalja az egész képet.

A szülők eleinte természetesen nem nézik jó szemmel a kétes hátterű srác megjelenését lányuk életében, de amint felismerik, hogy Milla számára milyen jelentőséggel bír Moses, félreteszik ellenérzéseiket, és igyekeznek befogadóan viselkedni a sráccal. Ez néha humoros, néha bizarr jeleneteket eredményez, de mindvégig kerüli a szokásos kliséket, és szerencsére nem csap át a dramedy műfajába sem. Sőt, a furcsa alaphelyzet ellenére valójában kifejezetten hétköznapi reakciókat láthatunk, egészen könnyen tudunk azonosulni a karakterekkel és a helyzetekkel.

A film klasszikus értelemben vett drámaiságát erősíti a rövid, leggyakrabban csak pár perces, egymástól elszigetelt jelenetekre építő szerkezet. A rövid életképeket az írott drámáknál megszokott tömör, összegző mondatokkal vezetik fel – minden kis fejezet előtt egy címet olvashatunk, ami leírja a következő pár perc lényegét. Az egyes jelenetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, és gyakran meditatív, melankolikus hangulatúak, így a nézőnek jut ideje gondolkodni, átélni a történet egyes állomásait.

Ami a filmes eszközöket illeti, a többnyire a független filmekre jellemző gyakori kézikamerás felvételek, a sok közeli kép, valamint a gyönyörű fényelés és színezés nagyon különleges hangulatot ad a főként alternatív zenei betétekkel aláfestett jeleneteknek.
Eliza Scanlen (akit leginkább az Éles tárgyak c. sorozatból ismerhetünk) és Toby Wallace páratlanul hiteles, sallangmentes, gyönyörű játéka legalább annyira erős, mint a szülőket alakító színészeké. Egy olyan történetet, amiről előre tudható, hogy hogyan fog végződni, nehéz úgy befejezni, hogy az ne legyen túlzottan patetikus, hatásvadász, mégis hasson a nézőre. Itt ezt is ügyesen oldották meg, amiről most a spoilermentesség jegyében csak annyit tudok mondani, hogy engem leragasztott a székbe egészen a stáblista végéig (ebben persze a gyönyörű eredeti filmzene is „bűnös” volt).

Az Amíg tart a nyár nagyon szépen ötvözi az elmúlástörténetet a családi drámával, és amennyire csak lehet, kerüli a pátoszt és a hatásvadászatot. Egy látszólag agyonjátszott zsánerbe visz friss levegőt. Az okosan alkalmazott fimes eszközök révén nagyon különleges hangulatú, elgondolkodtató és megindító élményben lesz része annak, aki hajlandó két órát szánni az idejéből erre a sok szempontból különleges filmre.

Amíg tart a nyár (Babyteeth)
ausztrál filmdráma, 118 perc, 2019
PG: 16

rendező: Shannon Murphy
forgatókönyv: Rita Kalnejais
zene: Amanda Brown
operatőr: Andrew Commis
vágó: Stephen Evans

főszereplők:
Eliza Scanlen
Toby Wallace
Essie Davis
Ben Mendelsohn
Emily Barclay
Eugene Gilfedder