Az 1840-es évek Angliájában az egykor elismert, ám mostanra háttérbe szorított őslénykutató, Mary Anning és egy fiatal geológusnő, akit gyógyulásra a tengerpartra küldtek, mély és szenvedélyes kapcsolatot alakít ki egymással – amely mindkettejük életét örökre megváltoztatja. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Francis Lee brit rendező második játékfilmje sokféle műfaj izgalmas és ízlésesen egyesített keveréke. Valós történelmi személyiségeket helyez a története középpontjába, amely Mary Anning, XIX. századi brit paleontológus és Charlotte Murchison, egy jómódú geológus felesége kapcsolatának elmélyülését mutatja be. Anning létező személy volt, aki a délnyugat-angliai Lyme Regis partjainál élt és dolgozott. Már 12 évesen felfedezte élete első ichtyoszaurusz csontvázát, majd később is olyan jelentős leleteket tárt fel, amelyekkel érdemben hozzájárult Darwin evolúciós elméletének alapjaihoz. Mary és Charlotte valóban dolgoztak együtt, ám a szoros barátságukon túlmutató érzelmi kapcsolódásról nincsenek hiteles feljegyzések.

Az Ammonita, bár biográfiai elemekkel gazdagon átszőtt sztori, nem hagyományos életrajzi mű. A történelmi háttere miatt nevezhetnénk kosztümös filmnek is, de mellőzi a műfajra jellemző, klasszikus elemeket, ehelyett egy nagyon finom karakterdrámát mutat be, amelyben a vad és lenyűgöző természet nem csupán díszletelem, hanem a szereplők lelkiállapotának állandó kivetülése is.

A fikciós kerettörténet szerint Mary Anning (Kate Winslet) egy munkásosztálybeli őslénykutató, aki nagyon szegény körülmények között él édesanyjával (Gemma Jones) a Dorset megyei kisváros tengerpartján. Tudományos munkája egy ideje feledésbe merült, habár a korszellemnek megfelelően már akkor is háttérbe szorították, amikor még újdonságként hatott. A viktoriánus Angliában a nők a tudományos világban akkor is mellőzött és láthatatlanná tett emberek voltak, ha úttörő jelentőségű felfedezésekkel gyarapították a szakterületüket. A film egyébként kiváló képi metaforákkal mutatja be a tudós nők nevének szó szerinti elrejtését. Ilyen körülmények között Anning már csak kisebb értékű, tucatkövületek és kagylók felkutatásával és turistáknak való értékesítésével próbálja magát és beteg édesanyját fenntartani.

A méltatlanul árnyékba taszított, végletesen zárkózott paleontológus életét fenekestől felforgatja, amikor egyik vevője (komoly anyagi ellentételezésért cserébe) a gondjaira bízza a depresszió jeleivel küzdő feleségét, Charlotte Murchisont (Saoirse Ronan). A két, önmagába zárt nő eleinte zord kapcsolata lassan és fokozatosan nyílik ki, amikor Mary rákényszerül, hogy a jeges tengeri fürdőzéstől csúnyán meghűlt Charlotte-ot ápolja. Noha a két nő teljesen más társadalmi osztályból érkezett, sorstársakként köti össze őket a férfiak által leuralt világ rájuk kényszerített mellőzöttsége. Közeledésüket segíti, hogy mindkettejük zárt kagylóhéja mögött nagyon is érzékeny, empatikus, figyelmes lélek lakozik, akik akár szavak nélkül, csupán metakommunikációs eszközökkel is képesek egymásra hangolódni.

A kevés párbeszéddel, de annál több beszédes pillantással, gesztussal és érintéssel való közeledés révén a két nő között előbb baráti, majd érzéki-romantikus kapcsolat alakul ki. A film, noha minden lehetősége meglenne rá, egyetlen pillanatban sem csúszik át sem feminista kiáltványba, sem LMBTQ-propagandába. A hangsúly végig a karakterek személyes drámáján marad, a korszak társadalmi-szellemi korlátai csupán díszletként jelennek meg, soha nem kerülnek bírálat tárgyává, és ennek különösen nagy jelentősége van. Ezzel a kiváló fókuszálással és jó arányérzékkel kerüli el a forgatókönyv a didaktikusságot, és ad teret egy egészen megrendítő romantikus drámának, amelynek szépsége a letisztultságában és feloldhatatlanságában rejlik.

A tapasztalt és elismert Kate Winslet ragyogó játékához tökéletesen társul a fiatalabb, de elképesztően tehetséges Saoirse Ronan alakítása. Sokszor teljes csendben, szinte csak a tenger és a szél háttérzajában láthatjuk a két főszereplőt, amint egyetlen szó nélkül kommunikálnak egymással. A 18-as korosztályi besorolást az explicit szerelmi jelenetek miatt kapta a film, de fontos megjegyezni, hogy minden ágyjelenetnek jelentősége van, és ízléses, szinte költői szépségű a megvalósításuk, ami egyébként elengedhetetlen is ahhoz, hogy a néző még ezekben a pillanatokban se zökkenjen ki a főszereplők között lassan hömpölygő érzelmi folyamatból.

Ha létezik egyáltalán gyenge momentuma a filmnek, akkor az szerintem a rossz ponton elkapott befejezés. Mivel feloldhatatlan társadalmi ellentét feszül a karakterek között, ráadásul a leszbikus kapcsolat nem csupán tabunak, de bűnnek is számított abban a korban, így valódi happy endre nyilván nem számít a néző. Volt is egy pillanat, ahol kijött volna egy keserédes lezárás, de valami miatt továbbírták a forgatókönyvet, és így kapunk egy kicsit suta, kicsit szájbarágós utolsó utáni jelenetet, ami szerencsére sokat nem von le az alkotás teljes értékéből, de ez tipikus példája a “néha a kevesebb több” igazságának.

Az Ammonita egyszerre poétikus és hétköznapi film, amit kifejezetten azoknak tudok ajánlani, akik szeretnek elmélyülni a szavak nélküli emberi kapcsolódások világában, és akiket nem zavar, ha egy filmben nem történik túl sok dolog és nincsenek benne drámai fordulópontok sem. Aki értékeli a gyönyörű fényképezést, a visszafogott tempót, és szeret elveszni a párbeszédek nélküli, mégis virtuóz színészi játék kifinomultságában, annak ez igazi gyöngyszem lehet. Az író-rendező Francis Lee mindent megtett azért is, hogy kellő nyitottsággal fordulva a filmhez teljesen megfeledkezzünk arról, hogy itt két nő szerelméről van szó. Lassúsága ellenére ugyanis gyorsan beszippantja az arra fogékony nézőt, és a romantikus kategóriára gyakran jellemző, elkoptatott klisék helyett egy megrendítően szép emberi történetet sikerült költői kifinomultsággal tolmácsolnia.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon
Threads

Ammonita (Ammonite)
angol romantikus dráma, 120 perc, 2020
PG: 18

rendező: Francis Lee
forgatókönyv: Francis Lee
zene: Volker Bertelmann, Dustin O’Halloran
operatőr: Stéphane Fontaine
vágó: Chris Wyatt

főszereplők:
Kate Winslet
Saoirse Ronan
Gemma Jones
James McArdle
Alec Secareanu
Fiona Shaw
Sarah White
Liam Thomas
Sam Parks
Claire Rushbrook