Lassan kibontakozó, groteszk misztikus kamaradráma, amely egy elszigetelt izlandi farmon játszódik. A természet és az ember hol összefonódó, hol egymással harcoló kapcsolatáról, családról, és a megváltoztathatatlan elfogadásáról is szól ez a metaforikusságában sokrétegű, északi népmesék és mítoszok által is ihletett, különös hangulatú film. SPOILERMENTES élménybeszámoló.
Karácsony éjjelén egy különleges kisded születik bárány képében, akit Mária oltalmazni próbál, mert Isten ajándékaként érkezett a családjukba, mégis úgy tűnik, veszélyben a gyermek. Nem, nem az újszövetségi történetről van szó, habár kétségtelenül elég hangos áthallások vannak már az alapszituációban is, de ne rohanjunk ennyire előre. Maria (Noomi Rapace) és Ingvar (Hilmir Snær Guðnason), a gyermektelen házaspár egy eldugott kis izlandi tanyán él és dolgozik. Földet művelnek, birkát tenyésztenek, és nem nagyon beszélgetnek egymással. Egy reggeli rövid diskurzusukból utalást kapunk arra, hogy valami történhetett a múltban, ami egykedvűvé, és monotonná tette kettejük kapcsolatát, és amit szívesen meg nem történtté tennének.
A látszólag szomorú, a zord időjáráshoz hasonlóan hűvös életük aztán egy csapásra megváltozik, amikor az egyik juh különös bárányt ellik. Az egyébként is csendes, de folyamatosan vágható feszültséggel teli atmoszférában eleinte csak annyit láthatunk, hogy a kisbárányt nem az akolban, hanem a lakásban tartják, ráadásul egy régen félretett kiságyat is elővesznek, hogy abban aludhasson a különleges jövevény. A trailer alapján persze már sejtjük, hogy a furcsa szerzet csak félig bárány: a fejét és az egyik mellső végtagját leszámítva emberi lény, méghozzá egy kislány, akit el is neveznek Adának.
A korábbi szürkeségbe újra színt visz Ada érkezése, és miközben mi nézők próbáljuk feldolgozni a groteszk vizuális élményt, a szülők a lehető legtermészetesebb módon kezdik saját gyermekükként nevelni a kis lényt, és lassan de biztosan visszatér az életükbe a boldogság. Ebben még az sem tántorítja el őket, hogy a tanyán váratlanul felbukkanó rokon, Ingvar testvére eleinte mennyire természetellenesnek és betegnek tartja ezt a helyzetet. De nem csak Pétur (Björn Hlynur Haraldsson) kezdeti ellenérzései árnyékolják be a meglehetősen furcsa család látszólagosan helyrezökkent boldogságát. Egyfelől a kis lény biológiai anyja, az őt ellő juh is folyamatosan követeli az utódját, másrészt van még egy láthatatlan valami, aminek csak az időnkénti morgását halljuk. A különös valami folyamatosan ott ólálkodik a család körül, minden állat fél tőle, a nézőben pedig egyre erősebb az érzés, hogy a természet nem nézi jó szemmel a különös örökbefogadást.
Pétur gyorsan megbarátkozik a gondolattal, hogy a félig ember, félig bárány kis lény a család része, összebarátkoznak, és miután az utódját követelő juh kérdését is megoldják, egyre felhőtlenebbé válik a család élete. Egyedül az állatok nem tudnak megbékélni a furcsa helyzettel: a macska ölni tudna a szemével, amikor Adára néz, a karámban lévő birkák nyugtalanok, és egyre vészjóslóbb a ház körül settenkedő erő is, amiről csak a film drámai csúcspontján derül ki, hogyan kapcsolódik a történethez.
Ennél sokkal többet nem lehet elmesélni a sztoriról a spoilermentesség megtartásával, ezért már csak a filmes eszközökről érdemes néhány szót ejteni. Színészi játék tekintetében a show-t egyértelműen a Mariát alakító Noomi Rapace viszi el, méghozzá bravúrosan és könnyedén. Persze a testvérpárt alakító színészek is kitesznek magukért, de nekik a forgatókönyv miatt sincs akkora lehetőségük brillírozni, mint Rapace-nak. A káprázatosan gyönyörű, és egyben a természet nyers vadságát sugárzó izlandi tájat lenyűgöző képeken keresztül láthatjuk, miközben a klasszikus horrorfilmekre jellemző misztikus hangulatról a lassú, sejtelmes kameramozgások, a természet baljóslatú hangjai, és a hideglelős sound design gondoskodik. A lassú, eseménytelen, hosszú snittekkel való építkezésben egészen biztosan benne van Tarr Béla keze is, aki executive producerként segítette az elsőfilmes Valdimar Jóhannssont a megfelelő atmoszféra megteremtésében.
A drámai csúcsponton különös módon elvágott film metaforikus mondanivalóját többen próbálták már megfejteni, de valószínűleg több értelmezésréteg is van mögötte. Az északi mitológia és a skandináv népmesék egészen biztosan szerepet játszottak a bizarr, szürreális történet megszületésében, amely a rendező mellett a Björk dalszövegírójaként is ismert izlandi író-költő Sjón keze munkája. Aki szereti a misztikus hangulatú, lassan kibontakozó, kissé groteszk történeteket, annak biztosan ugyanúgy tetszeni fog a Bárány, mint az A24 Films többi, hasonlóan különös filmje is.
Bárány (Lamb)
izlandi-svéd-lengyel misztikus dráma, 106 perc, 2021
PG: 16
rendező: Valdimar Jóhannsson
forgatókönyv: Sjón, Valdimar Jóhannsson
zene: Þórarinn Guðnason
operatőr: Eli Arenson
vágó: Agnieszka Glinska
főszereplők:
Noomi Rapace
Hilmir Snær Guðnason
Björn Hlynur Haraldsson
Ester Bibi
Arnþruður Dögg Sigurðardóttir
Theodór Ingi Ólafsson