Mágikus realizmussal fűszerezett társadalomrajz és keserédes felnövéstörténet egy angol nyomornegyedben. A 12 éves Bailey Kent északi részén él apjával és öccsével. Az apának alig jut ideje gyerekeire, ezért a kamaszkor kihívásaival szembenéző, érzékeny lány máshol keresi a figyelmet és a kalandokat. Amikor találkozik a különc, Bird nevű idegennel, a két sodródó lélek sorsa egy időre összefonódik. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Andrea Arnold legújabb filmje egyszerre szól a brit munkásosztály mindennapjainak kegyetlen valóságáról és arról, hogy még a teljesen kilátástalan helyzetben is ott a remény, még ha ez nem is látható mindenki számára. A magyar mozikban 2025 tavaszán bemutatott alkotás a Cannes-i Filmfesztiválon versenyzett a fődíjért, amely ismét bizonyítja, hogy Arnold képes a lehető legnehezebb társadalmi körülményekben is megtalálni az emberi jóságot és a világ szépségét. Arnold ezzel a filmjével egyszersmind visszatér a gyökereihez: ugyanarra a területre, ahol korábban Oscar-díjas rövidfilmjét, a Waspot is forgatta.

A történet középpontjában a 12 éves Bailey (Nykiya Adams) áll, aki Kent megye északi részén, egy lepukkant házban él édesapjával, a fiatal és éretlen Buggal (Barry Keoghan), valamint féltestvérével, Hunterrel (Jason Buda). Habár Bailey-nek bőven elég lenne a kamaszkor általános kihívásaival megbirkóznia a rendezetlen családi és lakhatási háttér mellett, az élet arra kényszeríti, hogy idejekorán felnőtté váljon. Ha ő nem gondoskodna időről-időre a kis testvéreiről, akik a bántalmazó kapcsolatban élő édesanyjánál laknak, akkor a családja külön élő fele nagy bajban lenne. A lány a mindennapok egzisztenciális küzdelmei elől saját meditatív, szemlélődő világába menekül: Mobiltelefonjával madarakat, rovarokat és a természet hétköznapi csodáit videózza, az elkészült kisfilmeket pedig romos szobája falára kivetítve nézi vissza.

Bailey élete megváltozik, amikor apja hirtelen eljegyzi új barátnőjét, ami elviselhetetlen családi feszültséget szül. Egy nap, amikor épp menekül az otthona kaotikus zaja elől, találkozik egy rejtélyes férfival, aki csak Bird-nek (madár) hívja magát, és a családját keresi. A lány elhatározza, hogy segít neki a kutatásban, és a két útkereső személy élete lassanként összefonódik. Kapcsolatukat egymás szótlan megfigyelése jellemzi: Nem beszélgetnek sokat, mégis értik egymás érzéseit, gondolatait. Bailey segít a naiv, de szeretettel teli Bird-nek eligazodni a számára idegennek tűnő világban, cserébe Bird (Franz Rogowski) is kiáll a lány mellett, amikor annak arra nagy szüksége lesz.

Kent megye indusztriális, barátságtalan környezetének bemutatása nem véletlenszerű választás. Arnold ezzel folytatja azt a hagyományt, amely a brit “kitchen sink” realizmus óta jellemzi a szigetország filmművészetét – a munkásosztály életének hiteles ábrázolását. A rendező nem túlozza el és nem romantizálja a szegénységet, pusztán bemutatja annak minden következményét: a bizonytalanságot, a perspektíva hiányát és az állandó túlélési késztetést. Az operatőr (Robbie Ryan) 16 mm-es filmre forgatott, szinte teljes egészében kézi kamerával, amely nem pusztán technikai választás. A 16 mm-es film természetes lágysága és a 4:3-as képarány intim közelségbe hozza a szereplőket, a kézből való felvételkészítés pedig az érzelmi intenzitás fokozásának eszközeként szolgál. Ennek a kombinációnak köszönhetően a néző szó szerint Bailey szemszögéből éli át az eseményeket, testközelből vesz részt az ő zaklatott világában. A természetes fény előnyben részesítése és a mesterséges világítás kerülése hozzájárul ahhoz, hogy a film dokumentumfilmszerű hitelességet kapjon. Ez a vizuális nyelv tökéletesen illeszkedik Arnold eddigi munkásságához, amelyet mindig a naturalizmus és a közelség határozott meg.

A film három főszereplője kiegyensúlyozottan parádés teljesítményt nyújt. A legnagyobb meglepetést itt kétségtelenül a főszerepet alakító Nykiya Adams hozza, hiszen a fiatal színésznőnek ez az első nagyjátékfilmes szerepe. Adams elképesztő természetességgel és hitelességgel formálja meg Bailey rendkívül komplex személyiségű karakterét. Fontos hangsúlyozni, hogy a szerepe viszonylag kevés dialógust kapott, így amit láthatunk tőle, az a valódi színészmesterség alapja: a metakommunikációs eszköztár tökéletes használata.

Barry Keoghant már senkinek sem kell bemutatni: A fiatal, BAFTA-díjas ír színész rendkívül szerteágazó alkotásokban bizonyította már ragyogó tehetségét. A magyar nézők főleg a Dunkirk-ből, A sziget szellemeiből, vagy az HBO sikersorozatából, a Csernobilból emlékezhetnek rá. A Birdben egy újabb arcát ismerhetjük meg. Bug szerepében egy felelőtlen, de alapvetően jó szándékú apát kell alakítania, aki többet foglalkozik saját boldogságával, mint gyermekeivel, de amikor nagy a baj, mégis képes összeszedni magát. Keoghan profi módon teremt egyensúlyt a karakter negatív és pozitív vonásai között, így Bug nem válik egydimenziós gonosszá.

Franz Rogowski Bird szerepében kulcsfigura, többek között azért is, mert ő hozza be a filmbe a mágikus realizmust. A német színész egy megfoghatatlan, enigmatikus, szinte földöntúli karaktert alakít. Bird figurája egyszerre földi és transzcendens, ami tökéletesen illeszkedik a film hangvételéhez, illetve a hozzá közel kerülő, a világot egy kicsit más szemmel szemlélő Bailey karakteréhez. Elsőre talán meglepő lehet egy ilyen szociodrámának is beillő filmbe behozni a mágikus realizmust, ám ez a művészi döntés nem öncélú: A fantasztikus elemek Bailey belső világának és vágyainak vizuális kivetülései. A történet előrehaladtával Bailey kapcsolata a természettel és az állatokkal egyre szorosabbá válik, és ezekben a pillanatokban jelenik meg az a költői dimenzió, amely túlmutat a puszta realizmuson. A történetből organikus módon kinövő természetfeletti elemek használata egyúttal kiváló eszköz arra, hogy az író-rendező sajátos módon fejezze ki a remény lehetőségét egy pusztulásra ítélt világban.

A Bird garantáltan nem fog mindenkinek tetszeni, hiszen a lassú tempó, a komor alaphangulat és a rengeteg kézi kamerás jelenet elriaszthatja a szerzői filmekhez kevésbé szokott nézőket. Ugyanakkor akik kedvelik a gondolatébresztő, vizuálisan erős és lenyűgöző moziélményt, azok valódi kincsre lelhetnek benne. A társadalmi realizmus, a meditatív, merengő jelenetek és a mágikus elemek ötvözése nekem kifejezetten tetszett, mert egyedi hangulatot kölcsönöznek a filmnek, és mi másért ülnénk le 2 órára a képernyő vagy a mozivászon elé, ha nem azért, hogy egy különleges atmoszféra magába szippantson és elvarázsoljon minket? Ráadásul a sötét, nyomasztó társadalomrajzhoz a film végén lenyűgöző művészi szépséggel kapjuk meg az emberekbe vetett hitünket tápláló reményt, és ezáltal teljesen új értelmet nyer a mostanra közhelyesre koptatott mondat:
Ne aggódj, minden rendben lesz!

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon
Threads

Bird

angol filmdráma, 119 perc, 2024

PG: 16

rendező: Andrea Arnold

forgatókönyv: Andrea Arnold

zene: Burial

operatőr: Robbie Ryan

vágó: Joe Bini

főszereplők:

Nykiya Adams

Franz Rogowski

Barry Keoghan

Jason Buda

Jasmine Jobson
Frankie Box
James Nelson-Joyce
Jason Williamson
Kirsty J. Curtis
Andrew Richard Bryant
Calum Speed