Tashi, a fiatal, ígéretes teniszcsillag egy sportbaleset miatt az edzői pályán köt ki, majd bajnokká teszi a férjét, akinek egy ponton szembe kell néznie és meg kell küzdenie fiatalkori barátjával és sporttársával, aki egyben az egyetemista koruk szerelmi háromszögének a harmadik fele. A két férfi a pályán a győzelemért, egy láthatatlan dimenzióban pedig újra Tashiért küzd. Sportfilmbe oltott, pörgős romantikus dráma, ami kicsit több, mint egy szerelmi háromszög tizenhárom évének krónikája. SPOILERMENTES élménybeszámoló.
Mielőtt ajánlanám ezt a filmet, le kell szögezzem, hogy nem értek a teniszhez. Nem is érdekel. A filmet meg sem néztem volna, ha nem a produceri szerepben is közreműködő Zendaya lett volna a főszereplője. Igen, nálam ő még az elismert rendezőnél, Luca Guadagninónál is többet nyomott a latban. Nyilván elfogult vagyok, de az Eufória c. sorozatban, valamint a Malcolm és Marie c. kamaradrámában bőven megdolgozott ezért a színésznő.
A Challengers sok szempontból nagyon érdekes film. Sportközpontú, mégsem klasszikus sportfilm. Egy szerelmi háromszögről szól, mégsem tipikus romantikus dráma. Az első pillanattól az utolsóig vibráló érzékiséggel van megtöltve, mégsincs benne egyetlen szexjelenet sem. Ezek az ellentmondások pont úgy teszik izgalmassá és érdekfeszítővé a film szerkezetét, ahogy a három főszereplő közötti különös, folyamatosan változó, szenvedélyes dinamika teszi mindezt a történetvezetéssel. Ami pedig úgy pattog a nagyjából 13 évet felölelő idővonalon oda-vissza, mint a teniszpályán a labda.
Art (Mike Faist) és Patrick (Josh O’Connor) gyerekkori jóbarátok, akik hol egymás ellen, hol pedig párosban egymás mellett játszva késő kamaszkorukra félprofi teniszezővé váltak. Art megfontolt, stabil, leginkább introvertált személyiségű fiatal, míg Patrick szeszélyes, lobbanékony és szenvedélyes figura. Mint a tűz és a jég, pont ahogyan a sportvilágban hívják őket. Egy dolog mégis közös bennük: amikor feltűnik a színen a kiemelkedően tehetséges Tashi (Zendaya), egyikük sem tudja levenni a szemét róla. Persze nem csak a lány szépsége, de zseniális teniszjátéka is lenyűgözi a két srácot, akik azonnal “támadásba” lendülnek Tashi kegyeiért. A már tinédzserként is rejtélyes, megfoghatatlan femme fatale-ként viselkedő Tashi viszont képtelen választani közöttük. Egyrészt mindkét srácban van valami, amit vonzónak tart, másrészt – és ez talán még fontosabb is számára – kifejezetten inspirálja a két fiú versengése.
Tashi számára ugyanis teljesen elmosódik a sport és az emberi kapcsolatok közötti határvonal. Ahogyan azt az első találkozásukkor elmondja a srácoknak, ő a teniszt pont úgy éli meg, mint két ember szenvedélyes kapcsolatát. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a magánéletét pedig kizárólag a sport iránti szenvedélye tölti ki. Az eleinte izgalmas hármas versengésből először Patrick kerül ki győztesként, ám az egyaránt önfejű és szenvedélyes Tashi és Patrick között csak idő kérdése, mikor robban a bomba, így egy csúnya szakítás, majd a lány súlyos sportsérülése után végül Art köt ki a lány mellett.
13 év elteltével Tashi már Art felesége, gyermekük anyja és egyben a teniszvilágban elég komoly szintig felkapaszkodott férje edzője is, ám mégsem felhőtlenül boldog az életük. Art a kiégéssel küzd, a házasságuk is a kihűlés jeleit mutatja, így Tashi érdekes stratégiát dolgoz ki férje mentális kezelésére: Benevezi őt egy alacsonyabb kategóriájú, Challenger típusú bajnokságra, hogy könnyen megszerzett győzelmekkel rázza fel a sportválságban rekedt Artot. Egy dologgal azonban nem számolnak: Patrick is indul a bajnokságon, így a két fiú hamarosan ismét egymás ellen és a bálványozott nőért küzdhet a pályán, és azon kívül is.
A 30-as évei elején járó Tashi ugyan veszített a kislányos viselkedéséből, de a sport iránti szenvedélye egy kicsit sem csökkent. Ám hogy pontosan mi is a célja, azt érett nőként is legalább olyan nehéz feltérképezni, mint kamaszkorában. Láthatóan ráunt a férjére, de szeretné is sikeressé tenni és győztesként látni. Patrick feltűnése pedig egyszerre tép fel régi sebeket és korbácsol fel kihunytnak vélt érzelmeket benne. Ráadásul, még ha eleinte tagadja is, a két férfi között ismét beinduló versengés legalább akkora izgalmat és örömöt okoz számára, mint főiskolás korukban, így a jól bevált manipulációs technikáit is ösztönösen veszi elő újra.
Az időben teniszlabdaként pattogó, és a részleteket lassanként felvillantó történet Art és Patrick végső teniszjátszmájában csúcsosodik ki. A lelátón ülők csak egy izgalmas meccset látnak, de a nézők ekkorra már értik a két játékos és Tashi minden rezdülését, ezáltal egy másik, csak hármójuk számára látható dimenzióban folyó küzdelem részeseivé válhatunk. Noha a sportmérkőzéseknek mindig van egyértelmű nyertese és vesztese, Art és Patrick játszmája közel sem ilyen egyszerű, így a befejezés sem írható le a tenisz kristálytiszta szabályrendszere mentén.
Mondhatnám, hogy a Challengers egy sportfilmbe csomagolt, izgalmas, látványos, mégis könnyed romantikus vígjáték, de ez nem fedné le teljesen a valóságot. Van itt felnövéstörténet, különböző emberi utak elválása és újra összetalálkozása, a munka és a magánélet közötti sérülékeny egyensúly kérdése, önző manipulációba torkolló sportszenvedély, és még egy sor olyan kérdés, amiről sokat lehetne beszélni. Mégsem lesz sem komolykodó, sem melodramatikus ez a film. Ahogyan bugyuta tinidrámába sem csap át egyetlen pillanatra sem. Ráadásul elképesztően kreatív és látványos filmes megoldásokat láthatunk: Nincs olyan kamerapozíció, amiből ne mutatnák meg a teniszjátszmákat (egy rövid időre még a kétszázzal suhanó labdba szemszögéből is láthatjuk az eseményeket), gyönyörű a fényképezés, feszes a vágás, Trent Reznor és Atticus Ross pattogó elektronikus zenéi pedig kiválóan illenek a meccsek ritmusához. Mind Zendaya, mind pedig a két fiút alakító színész ügyesen hozza ki a legtöbbet a saját karakteréből, még ha egyikük feladata sem kifejezetten embert próbáló. Összességében tehát egy szórakoztató, rendkívül látványos, és filmesztétikailag is kifejezetten színvonalasan összeállított moziról van szó, amit nem csak teniszrajongóknak és Zendaya kedvelőinek tudok ajánlani.
További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.
Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon
Challengers
amerikai-olasz romantikus filmdráma, 131 perc, 2024
PG: 16
rendező: Luca Guadagnino
forgatókönyv: Justin Kuritzkes
zene: Trent Reznor, Atticus Ross
operatőr: Sayombhu Mukdeeprom
vágó: Marco Costa
főszereplők:
Zendaya
Mike Faist
Josh O’Connor
Darnell Appling
Nada Despotovich
A. J. Lister
Christine Dye