A 2014-ben bemutatott A Bélier család c. francia film amerikai, négyszeres Sundance- és kétszeres Oscar-díjas remake-je egy siket családban élő középiskolás lány felnövéstörténete. Vígjátéki elemekkel és némi romantikával megfűszerezett, megható zenés dráma, amit annak is érdmes megnéznie, aki a francia eredetit látta. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Európai filmek amerikai remake-jeinél automatikusan egy felhígított, „halivudizált” valamire számít az ember, de ezúttal egy üdítő kivételről van szó. Az alkotók ebben az esetben ugyanis biztosra mentek, és minimális környezeti változtatásokkal ugyan, de gyakorlatilag jelenetről-jelenetre lemásolták A Bélier család történetét. Mégsem lett egy sima koppintás, mert ahol csak lehetett, vittek bele olyan finom adalékokat, amik az eredeti receptet nem rontják el, épp ellenkezőleg: egy kicsit még javítanak is rajta. És ez azért már tényleg ritkaságszámba megy, így valóban a francia alapfilm kedvelőinek is bátran ajánlható a CODA.

Ruby (Emilia Jones) egy eldugott kis amerikai halászfaluban él egyedüli hallóként siket szüleivel és bátyjával (innen a filmcím is: CODA = Child Of Deaf Adults, vagyis siket szülők gyermeke). Rubynak amellett, hogy az iskolában el kell tűrnie a családja siketsége miatti gúnyolódásokat, meg kell osztania életét az iskolában való helytállás és családja támogatása között. Nem csupán a hétköznapi dolgok intézésekor, de a munkában is komoly feladat hárul a lányra jeltolmácsként, hiszen a halászhajó navigálása és a felvásárlókkal való alkudozás során is szükség van egy halló emberre. A mindennapi nehézségeket az eleinte hobbiként űzött énekléssel teszi elviselhetővé magának.

A helyzet akkor válik izgalmassá, amikor az iskolai énekkarban felfedezik Ruby kiemelkedő tehetségét, és tanára magánórákon próbálja felkészíteni őt a zeneiskolai felvételire. Ezzel egyidőben a szülei és bátyja, megelégelvén a felvásárlók kizsákmányoló hozzáállását, saját vállalkozásba kezdenek, aminél a tolmács jelenléte elengedhetetlenül fontos. Az önmagát is éppen csak kereső lánynak döntenie kell: cserbenhagyja-e családját a saját, egyértelműen fényes jövőt ígérő karrierjéért cserébe.

Ha nem is egészen a francia alapnak megfelelő módon, de természetesen itt is feloldódik a konfliktus. Viszont amíg ide elérünk, addig sokszor vicces, időnként pedig megható jeleneteken keresztül élhetjük át, milyen akadályokat is kell leküzdenie annak, aki egy aktív, vidám, szeretettel teli, de fogyatékkal élő családot támogat.

Ahogy említettem az elején, a szinte képkockánként lemásolt forgatókönyv miatt maga a történet nem tartalmaz újdonságokat, a megvalósításba mégis belecsempésztek olyan apróságokat, amikkel ha lehet, még szerethetőbbé tették ezt az egyébként is szívmelengető sztorit. És mielőtt valaki olcsó másolással vádolná az alkotókat, fontos kiemelni azokat a részleteket, amik a szakmai elkötelezettségüket tükrözik. Péládul hogy a siket karaktereket a valóságban is siket színészek alakítják, és hogy a Ruby-t játszó Emilia Jones a forgatás előtt kilenc hónapon át tanulta az amerikai jelnyelvet. Érdemes tehát „újranézni” ezt a filmet, de aki esetleg nem látta az eredetit, annak is jó szívvel merem ajánlani, mert színvonalas, igényes szórakoztatást nyújt.

CODA
amerikai-francia zenés dráma-vígjáték, 111 perc, 2021
PG: 13

rendező: Sian Heder
forgatókönyv: Sian Heder
zene: Marius De Vries
operatőr: Paula Huidobro
vágó: Geraud Brisson

főszereplők:
Emilia Jones
Troy Kotsur
Marlee Matlin
Daniel Durant
John Fiore
Amy Forsyth
Ferdia Walsh-Peelo