A hatvanas évek Franciaországában játszódó, önéletrajzi regény alapján készült megrendítő filmdráma a tiltott abortuszról. Mi történik egy olyan világban, ahol egyetlen hibás döntés egy egész emberi sorsot átírhat? Állásfoglalás, melodráma és moralizálás nélküli, kíméletlenül őszinte film a legfontosabb szemszögből bemutatva a kiszolgáltatottság és elmagányosodás folyamatát, amely az önrendelkezésétől megfosztott nőre vár. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Egy francia kisvárosban vagyunk 1963-ban. Anne (Anamaria Vartolomei) irodalom szakos egyetemi hallgató, aki kiváló tanulmányi eredményekkel halad ambíciózus tervei megvalósítása felé. Szülei keményen dolgoznak egy kis vendéglátóipari egység üzemeltetésében, és támogatják lányuk előmenetelét, hogy első generációs értelmiségiként egy jobb jövőt teremthessen magának. Ám amikor a lány felfedezi, hogy várandós, az egész jövőbeli élete veszélybe kerül. Franciaországban ugyanis 1975-ig tiltott volt az abortusz, ráadásul mind a várandós anyára, mind pedig az abortuszban segédkező orvosi személyzetre letöltendő börtönbüntetés várt, ha az orvosi bizottság nem spontán vetélésnek, hanem művi terhességmegszakításnak jegyzett be egy ilyen esetet. Ezzel az alapszituációval indul az Annie Ernaux azonos című, önéletrajzi regényéből adaptált filmdráma, amely a 2021-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legrangosabb kitüntetésnek számító Arany Ororszlánt.

Audrey Diwan filmje az első perctől az utolsó pillanatig tartózkodik a moralizálástól. Annak ellenére, hogy Anne tisztában van azzal, mit kockáztat mind a saját egészsége, mind a büntetőjogi következmények tekintetében, már a legelső pillanatban egyértelműen megszületik benne a döntés, hogy elveteti a gyermekét. A lány döntését határozott kiindulási pontként kapjuk, és a dráma nem is a döntés meghozatala körül összpontosul, hanem arra a lelki küzdelemre épít, amit a jogi és társadalmi akadályok leküzdése okoz a főszereplőnek. A történet narratívája és az alkalmazott filmes eszköztár szempontjából is nagyon szorosan Anne nézőpontjából vezet minket végig egy iszonyatosan nehéz és megrendítő úton.

A hatvanas évek Franciaországában olyan mértékben tabunak és társadalmilag megvetendő dolognak számított a terhességmegszakítás, hogy aki mégis belevágott, az szinte csak önmagára számíthatott. Anne nyilvánvalóan nem meri elmondani a szüleinek a helyzetet, hiszen a jövője zálogának számító tanulmányai már így is veszélyben vannak, de ha maga ellen fordítja a szüleit, akkor végképp elvágja magát az álmaitól. Mai szemmel nézve furcsának tűnhet, de még a legközelebbi barátai is annyira félnek a lehetséges jogi következményektől, hogy amint megtudják, hogy mire készül, azonnal elfordulnak tőle. Orvosi segítségre sem számíthat: habár van olyan nőgyógyász, aki megértően kezeli a helyzetét, senki nem meri kockáztatni az állását egy illegális beavatkozással. Ha mindez nem lenne elég, még a nem várt gyerek apja is cserbenhagyja őt, sőt: kifejezetten azt érezteti vele, hogy terhére van ezzel a helyzettel, tehát nemhogy segítséget, de a felelősségben való osztozás morzsáját sem kapja meg tőle.

Anne körül tehát lassan de biztosan kiüresedik a világ, és hatalmas súllyal nehezedik rá a magány, ami az idő előrehaladtával csak egyre fokozódik, hiszen minden egyes héttel csökken az esélye annak, hogy egyáltalán elvégezhető lesz a beavatkozás. Végső elkeseredésében saját maga is megpróbálkozik egy házi módszerrel, de így sem jár sikerrel. Ahogy fogynak a lehetőségei és közeleg a határidő, amíg még van esélye, úgy válik a film drámából feszült thrillerré.

Anne lelki problémája a külvilágba pusztán testi problémaként vetül ki, mert ebben a társadalmi helyzetben senki sem foglalkozik azzal, mi történik egy végtelenül kiszolgáltatott és elszigetelődött nő lelkével. Mindenki a fizikai állapotával és a testével azonosítja a helyzetét, amit a film alkotói a női test megjelenítésére való fókuszálással interpretálnak. A főszereplőt, illetve az arcát és testrészeit nagyon gyakran láthatjuk szuperközeli képekben, de már önmagában a mozifilmek esetén szokatlan 4:3 képformátum is egyfajta fullasztó bezártságérzetet kelt a nézőben. Az Anne-t megszemélyesítő Anamaria Vartolomei lenyűgöző játéka pedig hibátlanul és tűpontosan adja át azt a belső küzdelmet, lelki és testi szenvedést, amit leggyakrabban tőmondatokkal kísérve, vagy szavak nélkül formál meg. Nyugodt, mégis vágható feszültséggel teli alakítása egyszerűen a székbe szögezi a nézőt.

A spoilermentesség okán nem részletezem a film lezárását, annál inkább érdemes pár szót ejteni a film jelentőségéről. Az abortuszkérdés politikai, társadalmi, jogi, morális és vallási tekintetben is évtizedek óta nehezen kezelhető probléma. Filmes feldolgozása a vígjátékoktól kezdve az oktató és propagandafilmeken, valamint dokumentumfilmeken át az utóbbi idők szuperrealista filmdrámáiig nagyon szerteágazó. Az Esemény nem mond ítéletet, nem foglal állást, nem akar elrettenteni, és nem is propagál semmit. Ezek ugyanis mind külső szempontok szerinti feldolgozások lennének.

A film ehelyett belehelyezkedik a főszereplő nézőpontjába, és végigvezet minket a folyamaton mindenféle melodramatikus felhang nélkül, ugyanakkor kíméletlenül őszintén, leplezetlenül és semmin nem finomítva. Ha valamire mégis szeretné felhívni a figyelmet, akkor az valószínűleg maga a nő, akinek döntést kell hoznia, következményeket kell vállalnia, küzdenie kell, és elviselnie a lelki és testi fájdalmakat. Mindezt maximálisan kiszolgáltatva, mindenféle támogatás vagy együttérző segítség nélkül. Annak a személynek a lelkéről szól a film, akiről a legkönnyebben megfeledkezünk, amikor törvényt hozunk, amikor társadalmi vagy vallási ítéletet mondunk, vagy amikor politikai programponttá alakítjuk a sorsát. Mindenki egy ügyről beszél, és feljogosítva érzi magát, hogy testként, biológiai entitásként tekintsen a nőre, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy valójában mi motiválhatja őt, mit érezhet, min mehet keresztül, és honnan meríthet erőt. Róla szól ez a film, hitelességét pedig a rendező és a főszerepet alakító színésznő szakmai kiválósága mellett a valós önéletrajzi alap garantálja. Aktualitása annak ellenére megkérdőjelezhetetlen, hogy a történet óta eltelt 60 év alatt a világ számos országában sokkal árnyaltabban tekintenek erre a kérdésre, és néhány esetben már képesek látni az embert is a morális, vallási, jogi alapelvek és konkrétan az “esemény” mögött.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Twitter

Esemény (L’événement)
francia filmdráma, 100 perc, 2021
PG: 18

rendező: Audrey Diwan
forgatókönyv: Annie Ernaux regénye alapján Marcia Romano, Audrey Diwan,
Anne Berest, Alice Girard
zene: Evgueni Galperine, Sacha Galperine
operatőr: Laurent Tangy
vágó: Géraldine Mangenot

főszereplők:
Anamaria Vartolomei
Sandrine Bonnaire
Eric Verdin
Kacey Mottet Klein
Luàna Bajrami
Louise Orry-Diquéro
Louise Chevillotte
Anna Mouglalis