Lore a második világháború végnapjaiban elindul négy testvérével, hogy nagymamájuknál biztonságra leljenek. Néhány nap leforgása alatt kell ártatlan kamaszlányból felnőtt családfővé válnia, és megbirkóznia a sokkoló valósággal: a náci propaganda kegyetlen hazugság volt, a szülei pedig aktív szolgálói voltak ennek a rendszernek. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

A második világháborúról, azon belül is a náci uralomról és annak bukásáról számtalan irodalmi és filmes feldolgozás született. Láttuk az eseményeket az áldozatok, az SS vezérkara, a náci tisztek családtagjai szemszögéből, ám az ausztrál rendezőnő, Cate Shortland ehhez képest is új, és ezáltal érdekes perspektívát hoz a témakörbe. A Rachel Seiffert brit regényírőnő magyarul azonos címmel megjelent könyvéből adaptált Lore c. film főszereplői ugyanis gyerekek. Egészen pontosan egy magas rangú náci tiszt és a hatalomhoz hű feleségének öt gyermekét követhetjük végig egy nem mindennapi utazáson.

A film a náci uralom végnapjainak idején indul: a szövetséges erők egyre nagyobb területen aratnak győzelmet, Hitler öngyilkos lesz, az SS hű szolgáira börtön vagy halálbüntetés vár. Ebben a feszült helyzetben marad magára húgával és három öccsével Lore (Saskia Rosendahl), akiknek a szülei (Ursina Lardi, Hans-Jochen Wagner) elmenekültek, és meghagyták nekik, hogy utazzanak el a nagymamájukhoz. Csakhogy a nagymama Hamburg környékén lakik, a család pedig a Fekete-erdő mellett él, így egy közel 900 kilométeres út vár rájuk nagyon veszélyes terepen, többnyire gyaloglással, ráadásul a legkisebbik gyerek, Peter (Nick Holaschke) még csecsemőkorban van.

Lore egyfajta családfői szerepbe kényszerül, hogy biztonságban átjuttassa testvéreit és önmagát a szövetséges erők által felosztott és katonai erővel védett területeken, ahol szó szerint minden napjuk a túlélésért folytatott küzdelemről szól. Útjuk során ritkán találkoznak segítőkész honfitársakkal: jobb esetben gyanakodó és elzárkozó, rosszabb esetben kifejezetten ellenséges emberektől kell újra és újra élelmet és átmeneti hajlékot kérniük. Életükben először lépnek ki a náci propaganda hazugságbúrája alól, és szembesülnek a sokkoló valósággal: szüleik egy emberi ésszel felfoghatatlanul kegyetlen és mocskos rendszer bűnsegédjei voltak, és amit nekik, gyerekeknek tanítottak, az a valósággal semmilyen kapcsolatban sincs.

Lore tehát egyszerre küzd a fizikai túlélésért és a józan esze megőrzéséért. Kamaszlányként elképzelhetetlen lelki megrázkódtatásként robban rá egyik napról a másikra a háború és benne a saját hazája által elkövetett embertelenségek borzalma, amikor például a szállásért és ételért cserébe a felszabadított zsidó koncentrációs táborokban szenvedő és halálra éheztetett rabokról készült sajtófotókat és cikkeket kell nézniük órákon át. Hogyan tud egy ilyen terhet elhordozni valaki, aki a felnőtté válás küszöbén egyébként is sokkal érzékenyebb, mint egy érett, felnőtt ember? Lorénak néhány nap leforgása alatt kell maga mögött hagynia a gyermeki ártatlanságot, és felvérteznie önmagát a túlélés szempontjából kritikus bizalmatlansággal, miközben még a hazája és a saját szülei iránt érzett csalódottságát sincs ideje feldolgozni.

A történet igazi csúcspontja, hogy ebben a zavaros, kilátástalan, minden oldalról ellenséges világban, ami egyik pillanatról a másikra szakadt rá, Lore találkozik egy fiatal zsidó férfival (Kai-Peter Malina). A neveltetése és a pártpropaganda révén kialakult antiszemitizmusa miatt Lore nagyon nehezen tudja elfogadni, vagy egyáltalán felfogni, hogy a fiú segíteni akar nekik, és hogy a jelen szituációban ők nagyjából egyenrangú áldozatok. A hosszú évek során belénevelt fajgyűlölet küzd benne az általa eddig követett rendszernek a saját szemével megtapasztalt kegyetlen hazugságaival. Egyszerre érezheti magát bűnösnek és áldozatnak.

Lore karakterén keresztül kicsit talán megérthetjük, milyen lehet, amikor egy politikai hatalom rendszerszintű hazugságai lelepleződnek, és akit eddig hős vezetőnek tartottunk, amit eddig hazafias célnak gondoltunk, arról kiderül, hogy a saját, humánus erkölcsi alapelveinkkel teljesen összeegyeztethetetlen. Olyan belső konfliktus keletkezik, ami leginkább egy mély gyász feldolgozásának technikáit igényelné, hogy ne őrüljön bele az ember. Vajon lehetséges-e egy ilyen traumából ép elmével felépülni? Lehet-e új életet kezdeni? Ezeket a kérdéseket teszi fel a film gyönyörű metaforákkal és művészi igényességgel alkalmazott filmes eszköztárral.

A road movie-ba oltott felnövéstörténet főszereplője drámai jellemfejlődésen megy keresztül, amit az őt alakító (a forgatáskor 18 éves) Saskia Rosendahl lenyűgöző, érzékeny, minden rezdülésében pontos játékán keresztül élhetünk végig. Az alkotók a természeti környezet költőien bemutatott szépségét a háború borzalmainak helyenként meglehetősen naturalista ábrázolásával állítják kontrasztba. Kreatív vágási megoldások, a fontos pillanatok intimitását és érzelmességét hangsúlyozó ultraközeli felvételek, és Max Richter fájdalmasan gyönyörű, csontig hatoló filmzenéjének soha nem hatásvadász módon való alkalmazása teszi valódi filmművészeti remekké ezt a borzasztóan nehéz témát feldolgozó filmet.

Tartalmát tekintve ugyan a Lore egy második világháborús történet, ám az egyértelmű üzenete örökérvényű, és soha nem lehetne aktuálisabb, mint most, 12 évvel a bemutatója után. Az agymosással operáló diktatúrák és autoriter rendszerek lassú, láthatatlan, de mély sebeket okoznak mindenkinek. Egymás ellen fordítanak ártatlan, jószándékú embereket, és sem a rendszer primer áldozatai, sem annak hű követői nincsenek biztonságban. Ha lehull a hályog a szemekről, bizalmatlanság, félelem, harag és gyász foglalja el a látszólagos biztonságérzet és patrióta hűség helyét. Nyolcvan évvel a hitleri német rezsim összeomlása után sem felejthetjük ezt el, mert bőven vannak még helyek a világban, ahol most is ezek a hatalmi taktikák határozzák meg a mindennapi életet.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

Lore

német-angol-ausztrál háborús filmdráma, 109 perc, 2012

PG: 16

rendező: Cate Shortland

forgatókönyv: Rachel Seiffert regénye alapján Cate Shortland, Robin Mukherjee

zene: Max Richter

operatőr: Adam Arkapaw

vágó: Veronika Jenet

főszereplők:

Saskia Rosendahl

Kai-Peter Malina

Nele Trebs

André Frid

MikaSeidel

Nick Holaschke

Ursina Lardi

Hans-Jochen Wagner

Eva-Maria Hagen