Hétköznapi tárgyak hullanak az égből és halálra sebeznek egy lovasfarm-tulajdonost, akinek a gyerekei hamarosan földönkívüli jelenséget észlelnek, és megpróbálják azt lefilmezni, hogy az első, hiteles UFO-felvételből anyagi hasznot húzzanak. A küldetés végrehajtása során jobban megismerik az idegen entitás mibenlétét, és a végén már nem is a filmezés lesz a legfőbb célja ennek a science fiction-be oltott western-drámának. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Egy elhagyatott, kaliforniai lovasfarmon él és dolgozik Otis Haywood (Keith David) a gyerekeivel, OJ (Daniel Kaluuya) és Emerald Haywoddal (Keke Palmer). Lovakat tanítanak be hollywoodi produkciókhoz (érdemes figyelni a beszédes nevekre: Haywood-Hollywood, hay=széna). Az üzlet a technológiai megoldások térnyerése miatt hanyatlik, anyagi gondokkal küzdenek, és ha ez még nem lenne elég, történik egy nagyon bizarr katasztrófa is: egy borús napon mindenféle hétköznapi tárgyak kezdenek hullani az égből, és az egyik fejen találja Otist, aki belehal a sérüléseibe. OJ és Em felfigyel egy azonosíthatatlan repülő tárgyra, ami látszólag egy mozdulatlan felhőben rejtőzik, és elhatározzák, hogy lefilmezik a jelenséget. Egyrészt a médiafigyelemtől remélnek nagy bevételt a hanyatló vállalkozásuk kisegítésére, másrészt a kíváncsiság is hajtja őket, hogy megtudják, mi okozhatta apjuk bizarr halálát.

A családi nyomozásba bekapcsolódik egy műszaki áruházi eladó, Angel Torres (Brandon Perea), aki a kamerák telepítésében és vezérlésében segít. Később egy dokumentumfilmes operatőr, Antlers Holst (Michael Wincott) is csatlakozik hozzájuk, miután kiderül, hogy modern, elektronikus eszközökkel nem fogják tudni lencsevégre kapni a földöntúli jelenséget. Az alaphelyzet leteszi tehát egy klasszikus ufós sci-fi alapjait, de a film olyan hangulatot teremt, amelyből az első képkockától kezdve érezhetjük, hogy itt valami más fog történni, és ez így is marad egészen az utolsó pillanatig.

A történetet ugyanis végig a nagyon erős, szinte karikaturisztikusan megrajzolt karakterek viszik a hátukon: OJ a szótlan, eltökélt szándékkal makacsul küzdő magányos farkas, aki az állatokkal valószínűleg jobban megérti magát, mint az emberekkel, beleértve a saját testvérét is. Em, aki szintén határozott, ugyanakkor impulzív, be nem áll a szája, folyamatosan pörög, és a pillanatnak él. Holst a tipikus filmművész, akit irritál a középszerűség, húsz centivel a föld fölött lebegve él, és egy megismételhetetlen felvételért akár az életét is kész kockáztatni. A képet színesíti a Haywood-ék farmjától pár kilométerre működő, western stílusú szórakoztató park, amelyet az a Ricky Park (Steven Yeun) vezet, akit gyerekkorában egy filmes felvételen elszabadult csimpánz véres ámokfutása traumatizált. Parkék (itt is megjelenik a vicces névválasztás) tudnak valamit a környéken garázdálkodó idegenekről, de annak ellenére titokzatosak, hogy Haywood-ék üzleti kapcsolatban állnak velük.

A sztori a traumatikus csimpánzos balesetre való vissza-visszatérő emlékképekkel tarkított, hosszú bevezető után érdekes irányt vesz. A küldetés célja egy idő után már nem csupán az idegen entitás lefilmezése, és az ebből való meggazdagodás lesz. OJ ugyanis rájön, hogy amivel küzdenek, az nem egy űrjármű, de hogy mégis mi, azt a spoilermentesség jegyében itt nem írhatom le. A felismerés után az állatidomárból előtör egyfajta szakmai hivatástudat, és kihívásként kezd tekinteni a különös jelenség megzabolázására, betörésére. Miközben haladunk az elkerülhetetlen és kiszámíthatatlan találkozás felé, a különböző karakterek teljesen eltérő minőségű, de azonos intenzitású szenvedélye különös humorral és western-be hajló vagánysággal ruházza fel az alapvetően mégiscsak misztikus sciece fiction-t.

Az éles kontúrokkal megrajzolt karaktereket kiválóan alakító színészek és a folyamatosan baljóslatú, valahogy mégis hétköznapian egyszerű hangulatot tökéletesen visszaadó forgatókönyv mellett rengeteget ad a film eredetiségéhez a zene, és főleg a sound design. Az ismeretlen entitás mindig záporos-zivataros időben érkezik, és nehéz eldönteni, hogy a morajlások és a félelmetes szélsüvítés belőle jön, vagy a természet hangjait halljuk, miközben távoli, halk sikolyok és jajgatások vegyülnek a kattogó-morgó-sziszegő hangokhoz. Valószerűtlenül szürreális élmény, ahogyan a jelenség vizuális megjelenése is egyszerre félelmetes és lenyűgözően gyönyörű. Annyi biztos, hogy így még soha nem láttunk-hallottunk földönkívüli intelligenciát filmen.

Szóval itt van egy újabb sci-fi egy idegen entitás érkezéséről, amit ráadásul – szerintem teljesen indokolatlanul – még a horror jelzővel is rendszeresen illetnek. Ugyanakkor a Nem mégsem illik bele az olcsó, klasszikus ufós filmekbe. Ha el kellene helyezni ebben a térben, akkor valahol a Harmadik típusú találkozások és az Érkezés közé lehetne tenni. Látványos, izgalmas, jól felépített és folyamatosan fenntartott feszültséggel operál, de középpontjában mégsem a puszta látvány, vagy az ufókaland áll, hanem az emberek, és egy olyan mozihangulat, amelyet szerintem csak a western műfajban lehet így átélni. Mindezt nyakon öntötték egy adag mögöttes, metaforikus jelentésárnyalattal is, amit ha észrevesz a néző, akkor örül neki, de ha nem ismeri fel, akkor is megállja a helyét az élmény, amit kap. A Nem végig fenntartja a néző érdeklődését, sok ötletet merít a sci-fi műfaj legjobbjaitól, de mindvégig kerüli az egyértelmű, olcsó másolást, miközben nyitva hagy, vagy épp felvet néhány kérdést, amivel teret ad a nézők fantáziájának. Nem egyenes, szájbarágós, egyszerű sci-fi, de nem is művészkedős agymenés, hanem egy olyan film, amit egyaránt élvezhet a filmes kalandokra vágyó, és a mozgóképes metaforákat kedvelő néző is.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Twitter

Nem (Nope)
amerikai-japán misztikus sci-fi dráma, 130 perc, 2022
PG: 16

rendező: Jordan Peele
forgatókönyv: Jordan Peele
zene: Michael Abels
operatőr: Hoyte Van Hoytema
vágó: Nicholas Monsour

főszereplők:
Daniel Kaluuya
Keke Palmer
Brandon Perea
Michael Wincott
Steven Yeun
Keith David
Wrenn Schmidt
Barbie Ferreira
Jacob Kim