Pedro Almodóvar drámája két anyáról, akik nem tervezett gyermekeik születésekor találkoznak, és a sorsuk összefonódik. Egy film a múlt feltárásának és elfogadásának fontosságáról és annak nehézségeiről, anyaságról, szeretetről, sorsközösségről, gyászról és újrakezdésről. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Almodóvar legutóbbi filmje, ami 2022. január végétől már a magyar mozikban is látható, két anyáról szól, akik teljesen véletlenül találkoznak egy szülészeti klinikán. Az egyetlen közös pont bennük a nem várt terhesség. Janis (Penélope Cruz) egy 40-es éveiben lévő, sikeres, független fotós, aki az egyik munkája közben megismerkedik az archeológus Arturóval (Israel Elejalde). A régész felajánlja, hogy kapcsolati tőkéjét bevetve előmozdítja annak a polgárháborús tömegsírnak a feltárását, amelyben valószínűleg Janis nagyapja is nyugszik. Rövid életű kalandjukból születik Cecilia, akit Janis így a későbbiekben egyedül nevel majd.

Ana (Milena Smit) épp csak kilépett a felnőttkorba, amikor egy féktelen elhajlásba torkolló buliban megfogant kislánya, Anita, akinek szinte csak sejti, hogy ki lehet az apja. Ana a szülei válása után sokáig az apjánál élt, de a teherbe esésekor átköltözött az édesanyjához, Teresához (Aitana Sánchez-Gijón), akit alig ismer, és akinek épp most kapott lendületet a színészi karrierje, ezért nagymamai segítségére nem számíthat. Így válik Ana is hirtelen teljesen egyedülálló anyává. Míg Janis határozott, erős, és céltudatos, addig Ana a viharos családi hátterének köszönhetően is bizonytalan, tele van félelmekkel, és kilátástalannak látja a helyzetét.

Ana és Janis között a kórházban együtt töltött rövid idő alatt különös, kölcsönös rokonszenv alakul ki, pedig szinte csak fél szavakban kommunikálnak egymással. Hazatértük után egy jó darabig nem is látják egymást, de rövid időn belül újra összefonódik a sorsuk, sőt: össze is költöznek, és szoros, bár heves kilengésekkel fűszerezett kapcsolat lesz közöttük.

Az első drámai konfliktus akkor keletkezik, amikor kiderül, hogy Cecilia egyáltalán nem hasonlít az apjára, és ez olyan feszültséget teremt Janis és Arturo között, ami látszólag végleg megpecsételi egyébként sem túl szilárd alapokkal bíró kapcsolatukat. A két nő története pedig akkor fonódik össze igazán, amikor egy hirtelen tragédia történik Ana életében. A közöttük lévő, eleinte szinte ösztönösen jól működő szövetséget hamarosan felborítják Ana Janisszal kapcsolatos érzelmei, valamint Janis félelmei, amiket még Arturo ültetett el benne a kislánya fogantatásával kapcsolatban, és amelyek Ana megjelenésével új magyarázatot hoznak be a képbe. Janis akcióba lendül, és elkezdi feltárni saját gyermeke múltját, amely aztán megerősíti legrosszabb félelmeit, és szembe kell néznie egy olyan ténnyel, amit nem kerülgethet tovább.

Közben a két nő személyes drámáival látszólag semmilyen kapcsolatban nem álló történelmi szál is beindul a háttérben. A spanyol polgárháborúban elesett és eltűnt férfiak hozzátartozói számára ugyanis hatalmas jelentőséggel bír, hogy végre megkezdődhet a feltételezett tömegsír feltárása. Így kiderülhet végre, hogy az a sok férfi, akiktől a feleségeik, gyermekeik, szüleik szinte el sem köszönhettek, valóban ott nyugszik-e a jelöletlen vesztőhelyen, és az azonosításuk utáni újratemetésükkel lezárhatóvá válhat az évtizedek óta elhordozatlan gyász is.

Almodóvar nagyon ügyesen hozza párhuzamba a személyes múltban gyökerező, lezáratlan sérelmeknek és gyásznak a jelenkori énünkre gyakorolt traumatikus hatását a történelmi események okozta, nagyobb közösségeket érintő hasonló hatásokkal. Mindezt természetesen a rendező védjegyének számító mediterrán temperamentummal, szenvedélyes, de giccsmentes karakterekkel, szemet gyönyörködtetően összeállított, almodóvari színpalettával, és fordulatos történetvezetéssel megfestve. Tartalmilag és esztétikailag is a rendezőtől megszokott magas színvonalú alkotást kapunk. Egy olyan drámát, ami nem lehúz, hanem fölemel és elgondolkodtat, mert őszinte, árad belőle az élet szeretete, és mert egy kicsit rólunk, a nézőkről is szól. Spanyolsága ellenére nagyon is univerzálisan értelmezhető és átélhető értékeket, érzelmeket, és problémamegoldásokat mutat nekünk. Igazi, klasszikus, nagybetűs Mozi, ha létezik ilyen…

Párhuzamos anyák cím (Madres paralelas)
spanyol dráma, 123 perc, 2021
PG: 16

rendező: Pedro Almodóvar
forgatókönyv: Pedro Almodóvar
zene: Alberto Iglesias
operatőr: José Luis Alcaine
vágó: Teresa Font

főszereplők:
Penélope Cruz
Milena Smit
Rossy de Palma
Aitana Sánchez-Gijón
Israel Elejalde
Julieta Serrano
Ainhoa Santamaría