Egy sérült szarka segít egy súlyos balesetben lebénult, depresszióval küzdő nőnek az újrakezdésben. A háromgyerekes Bloom-család és Pingvin nevű szarkájuk igaz története egy kedves, megindító filmen, Naomi Watts hiteles, mélyen átélt játékával. KÖZEPESEN SPOILERES élménybeszámoló.

Amikor elolvastam a film történetének rövid összegzését, arra gondoltam, hogy ez egy aranyos, de tipikusan meseszerű sztori, amiből elég sok készült már: Egy fiatal, háromgyermekes anya balesetet szenved, és deréktól lefelé lebénul, ami felforgatja az egész család addigi tökéletes életét. A nő depresszióba zuhan, de amikor a gyerekek befogadnak egy sérült madarat, hirtelen változás áll be a család összekuszálódott életébe. Mindez valóban eléggé klisészerűnek tűnt, de kiderült, hogy a film forgatókönyve egy megtörtént esetet feldolgozó könyv alapján készült. Olyannyira valós a történet, hogy a címszerepben lévő madárnak jelenleg is elérhető, saját Instagram profilja van, ahol persze a család életét is nyomon lehet követni. Az igaz történet és a főszerepet alakító Naomi Watts miatt adtam esélyt a filmnek – és megérte.

Sam (Naomi Watts) és fotós férje, Cameron Bloom (Andrew Lincoln) a három gyerekükkel thaiföldi nyaralásukat töltik, amikor Sam egy baleset következtében gerinctörést szenved és deréktól lefelé véglegesen lebénul. Hazatérve ausztrál otthonukba az életük fenekestül felfordul. Cameronra hárul a három gyerekkel kapcsolatos legtöbb teendő, és súlyosan mozgáskorlátozottá vált feleségének is ő segít az alapvető hétköznapi tevékenységekben. Mindezzel nem lenne akkora baj, ha Sam el tudná fogadni az életében bekövetkezett törést. A korábban aktívan sportoló és mozgékony nőt ugyanis depresszióba taszítja a hirtelen jött és végleges bezártság. Sem odaadó férjével, sem az örökmozgó gyerekeivel nem tud többé családtagként kapcsolódni.

Amikor úgy tűnik, hogy Sam-et már semmi sem tudja kizökkenteni a lelki kiüresedésből, a gyerekek hazahoznak egy sérült szarkafiókát, és elnevezik Pingvinnek. Az intelligens, kíváncsi, szeretetéhes, és nagyon “beszédes” madarat eleinte csak a gyerekek nevelgetik – Sam határozottan elzárkózik a madár befogadásának ötletétől is. Ám amikor egyszer épp senki sincs otthon, a kerekesszékbe kényszerült anya sem ússza meg, hogy kapcsolatba lépjen a röpképtelen kis jószággal. Ettől kezdve a két sérült lélek egyre közelebb kerül egymáshoz, és Sam lassan elkezd kibújni a mély depresszióból. Nem csak arról van szó, hogy Pingvin csetlései-botlásai egyre hosszabb időre terelik el a nő figyelmét az önsajnálatról, és okoznak neki vidám perceket, de ahogyan a szarka fejlődik, szó szerint egyre kijjebb húzza Sam-et a bezártságból, és ráébreszti arra, hogy az állapota ellenére van értelme az életnek.

A lelki gyógyulás persze nem gyors és nem is könnyű folyamat. Kis lépésekkel, vissza-visszaesésekkel, fokozatosan áll helyre a sérült ember belső egyensúlya, és ezzel párhuzamosan a környezetével való kapcsolata is. És bármennyire hihetetlennek, vagy kitaláltnak tűnik, ezeknek a kapcsolatoknak a helyreállításában óriási segítséget jelent Pingvin jelenléte, aki végül igazi családtaggá válik Blooméknál. Aki nem hiszi, nézze meg nyugodtan az említett Instagram profilt, vagy keressen rá Cameron Bloom fotóira – magukért beszélnek.

Igaz, hogy a sérült madár – sérült ember párhuzam első ránézésre klisészerűen metaforikusnak hat, de mégis működött a valóságban. Közben persze ne felejtsük el azt sem, hogy bár Bloomék életébe a véletlen sodorta a kis állatot, aki segített a holtponton túllendülni, a valóságban nagyon is gyakori az állatok mentális terápiában való alkalmazása. És akinek esetleg még mindig kétségei lennének a történettel kapcsolatban: a szarka a madárvilág egyetlen olyan faja, amely bizonyítottan rendelkezik éntudattal, ráadásul a hollófélékre jellemző módon rendkívül magas intelligenciájú állatok, így nem csoda, hogy könnyen kapcsolódnak az emberekhez.

Nem állítom, hogy filmművészeti mérföldkő lenne, vagy hogy nem láttunk már hasonló történetet a filmvásznon/képernyőn, ennek ellenére a nagyon is javasolt kategóriába tenném a Penguin Bloomot. Naomi Watts persze igazi nagyágyú egy kellemes vasárnap délutáni filmhez, mégis szerencsés dolog, hogy pont őt választották erre a szerepre. Egy látszólag sablonos történeten ugyanis nagyon sokat tud emelni az olyan kifinomult, sokoldalú, mélyen átélt játék, mint Watts alakítása. Partnerére, a The Walking Dead c. sorozatból jól ismert Andrew Lincolnra sem lehet panasz a kitartóan türelmes, de mégis emberien esendő, támogató férj megformálásában. És akikről gyakran megfeledkezünk, pedig nélkülük egy ilyen filmet nem lehetne összehozni: azok a trénerek, akik a Pingvint alakító szarkákat tanították, instruálták. A minimális CGI-segítség ellenére ugyanis itt viszonylag komplex és nehéz feladatokat kellett a madaraknak megoldaniuk (összesen tíz szarkát alkalmaztak a forgatás során), és ez kétségtelenül sikerült is nekik. Aki egy kedves, szívmelengető, drámai, de mégis felemelő, ízlésesen tálalt sztorira vágyik, az ne hagyja ki ezt a filmet!

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
Twitter

Penguin Bloom (Penguin Bloom)
ausztrál-amerikai filmdráma, 95 perc, 2020
PG: 12

rendező: Glendyn Ivin
forgatókönyv: Cameron Bloom és Bradley Trevor Greive könyve alapján Shaun Grant és Harry Cripps
zene: Marcelo Zarvos
operatőr: Sam Chiplin
vágó: Maria Papoutsis

főszereplők:
Naomi Watts
Andrew Lincoln
Griffin Murray-Johnston
Felix Cameron
Abe Clifford-Barr
Jacki Weaver
Lisa Hensley
Leeanna Walsman
Gia Carides
Rachel House