Egy hétvégi baráti összejövetel egy távoli nyaralóban borzalmas káoszba torkollik, miután kiderül, hogy a jelenlévők egyike nem az, aminek látszódik. Fordulatokban bővelkedő sci-fi thriller egy társadalmi kérdéseket is felvető kamaradráma formátumában elmesélve, Sophie Thatcher izgalmas, sokoldalú játékával. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Nincs könnyű helyzetben az, aki úgy akar mesélni erről a filmről, hogy közben ne lője le poént, hiszen ehhez pont a főszereplő kilétéről nem árulhatunk el semmit. A Társ kulcsfigurája, Iris (Sophie Thatcher) ugyanis különleges személy. A filmplakát és a mozielőzetes valószínűleg el is árulja a mibenlétét, de én megpróbálok úgy írni róla, hogy ezt elkerüljem.

A film dramaturgiailag leginkább egy kamaradrámához hasonlít, hiszen mindössze egy maroknyi fiatalról szól, akik összejönnek egy a civilizációtól jól elzárt, gyönyörű helyen lévő házban egy kis hétvégi bulira. Az események nem is nagyon hagyják el ezt a helyszínt, új szereplőkből sem lesz túl sok, és egy-két rövid visszaemlékezős jelenettől eltekintve teljesen lineáris a történetvezetés. Ráadásul már az első jelenetben megtudjuk, mi fog történni a férfi főszereplővel a film végén. Mindezek ellenére unatkozni egyetlen másodpercig sem fogunk, mert Drew Hancock folyamatosan mesteri módon adagolja a karakterek furcsaságába rejtett feszültséget.

Már a legelső pillanatban érezhető, hogy Josh (Jack Quaid) és Iris kapcsolatában van valami nagyon oda nem illő, de amint megérkeznek a buli helyszínére, és megismerkedünk a többi szereplővel, nyilvánvalóvá válik, hogy itt mindenkivel van valami baj, de legalábbis mindenkinek van valami rejtett oka arra, hogy részt vegyen ezen az összejövetelen. A buli elkezdődik, és nem is kell sokat várnunk az első gyilkosságra, ami azonnal felfedi Iris mibenlétét, de ez még bőven csak a kezdet. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy a hétvégi lazításnak látszó esemény valójában egy egészen konkrét, sötét célt takar, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, lépten-nyomon nem várt fejlemények terelik el az eseményeket egy egyre bizarrabb, rémálomszerű katasztrófa felé.

A kamaradráma sci-fi eleme határozott Black Mirror-szerű hangulatot kölcsönöz a filmnek, ám a felszínen zajló események mögött több, viszonylag könnyen megfejthető, társadalomkritikai mondanivaló is meghúzódik. Egyrészt görbe tükröt kap az emberi kapcsolatokat (kiemelten a férfi-női romantikus kapcsolatot) megmérgező kontrollmánia és beteges hatalmi vágy, másrészt jól érzékelhető egy olyan feminista bosszúvonal is, amelyet például az Ígéretes fiatal nő c. filmben láthattunk.

A társadalomkritikai mondanivaló mellett felmerül a manapság mindent eluraló mesterséges intelligencia kérdése is (ez kölcsönöz sci-fi ízt a filmnek), egészen konkrétan az AI öntudatra ébredésének klasszikus gondolata. Ebben a tekintetben elég egyértelműnek látszik Alex Garland Ex Machina c. munkájának hatása. Viszont szerencsére egyik másodlagos narratív réteg sem uralkodik el túlságosan a bő másfél órás játékidő alatt, így tehát azok is jól szórakozhatnak, akik egyszerűen csak egy izgalmas akcióthrillert néznének. Ebben a tekintetben nagy erénye a Társnak, hogy a zsáner gyengébb eresztéseivel ellentétben nem a CGI-látvánnyal próbálnak egy ötlettelen sztorit eladni, hanem alacsony költségvetéssel, relatíve egyszerű külsőségek mellett, az izgalmas karakterek, a jól megírt forgatókönyv és a kellően feszes ritmus adja el önmagától a történetet.

A főszerepeket alakító színészek meglehetősen jó munkát végeznek: Jack Quaid parádésan hozza a toxikus társ minden szánalmas rezdülését, de fontos kiemelni a gyönyörű és rendkívül tehetséges Sophie Thatcher játékát is. Iris szerepe igazi kincsesbánya, mert nem csupán arról van szó, hogy egyetlen karakternek sokféle viselkedési formát kell megtestesítenie, de mindezt ráadásul időnként hirtelen váltásokkal kell abszolválnia. Habár Thatcher az említett Ex Machinában szereplő Alicia Vikander ragyogó profizmusát (még) nem tudja reprodukálni, azért így is igencsak sokoldalú, és igazán hiteles alakítást kapunk.

A Társ valószínűleg nem kerül be a kategória legjobbjai közé, és nem is fognak rá később referenciapontként hivatkozni. Ugyanakkor kellőképpen színvonalas és szórakoztató darab ahhoz, hogy megérje rá beülni a moziba. Ráadásul egyszerre nyújt valódi filmes élményt a sci-fi, a kalandfilmek és a társadalmi kérdéseket érthetően boncolgató, rövid kamaradrámák kedvelőinek is úgy, hogy a műfajokat ízlésesen és jó arányérzékkel vegyítették, tehát egyik sem uralja le a másikat (ellentétben bizonyos karakterek történetbeli viselkedésével).

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

Társ (Companion)

amerikai sci-fi dráma, 97 perc, 2025

PG: 18

rendező: Drew Hancock

forgatókönyv: Drew Hancock

zene: Hrishikesh Hirway

operatőr: Eli Born

vágó: Brett W. Bachman, Josh Ethier

főszereplők:

Sophie Thatcher

Jack Quaid

Lukas Gage

Megan Suri

Harvey Guillén
Rupert Friend
Jaboukie Young-White
Matt McCarthy
Marc Menchaca
Woody Fu