The Last of Us

The Last of Us

Az utóbbi évek legjobb videójáték adaptációjában Joel és Ellie egy posztapokaliptikus világban próbálja teljesíteni a sors által rájuk testált küldetést. A játékhoz képest kevesebb akcióval, de részletesebben kidolgozott háttértörténettel készült sorozat mind a gamereknek, mind a játékvilágban járatlanoknak izgalmas, látványos, és megindító pillanatokban gazdag, színvonalas szórakoztatást nyújt. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Kevés kockázatosabb vállalkozás van a filmes és sorozatos világban, mint a videójáték-adaptáció. Még abban az esetben is könnyen félrecsúszhat a projekt, ha minden idők egyik legsikeresebb, és legkiválóbb háttérsztorijával rendelkező szerepjátékról van szó. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy az HBO nem bízta a véletlenre, és a The Last of Us c. játék kreatív producere, Neil Druckmann mellé a Csernobil sorozat egyik társproducerét, Craig Mazint szerződtette. Hogy mennyire jól sikerült a vállalkozás, azt nem csak a streaming platform saját rekordjait sorra döntögető nézettségi adatok, de a gamer közösség döntő részének elismerése is igazolja.

Pedro Pascal és Bella Ramsey a The Last of Us c. sorozatban

Az ajánlóm elején fontos leszögezni, hogy nem vagyok gamer, tehát soha nem játszottam a sorozat alapjául szolgáló játékkal sem, így a véleményem alapvetően filmes/sorozatos szemszögből közelíti meg az alkotást. Ugyanakkor igyekeztem a lehető legtöbb gamer reakcióját is megismerni, hogy árnyaltabb képet adhassak azoknak is, akik esetleg már végigjátszották a játékot, és valami miatt még nem csaptak bele a sorozatba. Mindenesetre azzal a szubjektív alapvetéssel élek, hogy egy sorozatot elsősorban a saját műfajában kell értékelni, és bár tudom, hogy játékosként nehéz lehet valakinek elvonatkoztatnia a játékélménytől, azt mindenképp fontos leszögezni, hogy az adaptáció nem másolást vagy tökéletes leképezést jelent. Az alapmű lényegét a célformátum eszköztárával egy új művé kell konvertálni, megőrizve a kereteket és a főbb motívumokat, de meghagyva a művészi szabadságot arra is, hogy szükség esetén akár a narratív vonalon, akár a karakterek tekintetében változtatásokat eszközöljenek. Hogy amikor egy sorozat elé leül az ember, akkor ne egy gameplay-t lásson, hanem egy filmes élményt kapjon. Ismerve a főbb eltéréseket a játékhoz képest, kijelenthető, hogy az alkotók ebből a szempontból (is) kiváló munkát végeztek, de erre még később visszatérünk. A történet rövid összefoglalása lehetetlen egy minimális spoilerezés nélkül, ezért aki sem a játékot, sem a sorozatot nem ismeri, és nem szereti a legkisebb spoilert sem, az a következő bekezdést gyorsan ugorja át.

Bella Ramsey és Anna Torv a The Last of Us c. sorozatban

⚠️ SPOILERES TARTALOM KEZDETE. ⚠️


A posztapokaliptikus történet egy 2003-ban kitört világjárványból indul ki. A cordyceps gomba egy mutáció következtében a rovarok után képessé vált az emberek szervezetében is túlélni és szaporodni. A futótűzként terjedő pandémiában a fertőzötteket rapid módon alakítja a gomba által termelt vegyület ugyanolyan zombikká, mint amilyenekké azt a valóságban teszi bizonyos hangyákkal és egyéb rovarokkal (lásd: BBC Earth). A világ nem tudta hatékonyan kezelni a járványt, így 20 évvel a megjelenése után (vagyis napjainkban) az emberek jelentős része meghalt, más részük áldozataira vadászó fertőzöttként jelent végzetes veszélyt a túlélőkre, és létrejött egy új társadalmi rend. Az Egyesült Államokban a katonai diktatúraként működő FEDRA (Federal Disaster Response Agency = Szövetségi Katasztrófaelhárító Ügynökség) veszi át a kormányzást, és karanténzónákba (KZ) tereli a lakosságot. A KZ területéről se kimenni, se oda bejönni nem lehet, a szabályokat megszegőkre rögtönítélő hadbíróság szab ki halálbüntetést. Az önkényuralmi rendszer ellen különféle ellenálló csoportok szerveződnek, amelyek közül az egyik legjelentősebb a Fireflies (Tűzbogarak) nevet viseli. Ők amellett, hogy igyekeznek megtörni a FEDRA hatalmát, a járványra is próbálnak ellenszert találni. A sztori egyik főszereplője az építőipari munkás Joel (Pedro Pascal), aki még a járvány kitörésekor elveszítette a lányát, majd 20 évvel később a Tűzbogarak azzal a küldetéssel bízzák meg, hogy a Bostoni KZ-t elhagyva juttasson el egy 14 éves lányt, Ellie-t (Bella Ramsey) egy titkos helyre. A PTSD-ben szenvedő Joel és a FEDRA árvaházában felnőtt, vagány, szabadszájú, de szeretetre és törődésre vágyó Ellie rengeteg fizikai és lelki megpróbáltatással teli közös útjáról szól a sorozat.


⚠️ SPOILERES TARTALOM VÉGE. ⚠️

Nico Parker a The Last of Us c. sorozatban

A fentiek alapján készülhetett volna ebből egy átlagos, de izgalmas posztapokaliptikus zombi-akciósorozat is, hiszen a játék alapját a rengeteg veszélyes és kalandos szituáció adja, amelyekből ügyes stratégiával és rengeteg próbálkozással lehet eljutni a végcélig. Persze azt már az adaptáció forgatása előtt lehetett tudni, hogy ez a játék éppen a rendkívül jól megírt, és a szokásosnál is érzelmesebb, emberibb háttértörténetével emelkedik ki a tömegből, így sejthető volt, hogy sorozatként ez a tulajdonsága lesz az, amire jól lehet építkezni. Druckmann és Mazin meg is ragadták a lehetőséget, és nemcsak hogy kibontották a történeti hátteret, de olyan mellékszálakkal is kiegészítették, amelyek még a játékosoknak is mélyebb megértést adtak jó néhány olyan részlethez, amire a játék során egyáltalán nem derült fény. Igen, vannak kitöltő epizódok is, de ezek nem időt húznak, és nem viszik el a sztorit egy másik irányba, épp ellenkezőleg: ügyesen integrálják az egymástól független történetszálakat. A sztorira áthelyezett hangsúly miatt a játékhoz képest nyilvánvalóan kevesebb akciójelenetet kapunk, de ez egyrészt ebben a kilenc részre felosztott intervallumban nem tűnik fel, másrészt még így sem maradunk egyetlen epizódban sem izgalmak nélkül.

Murray Bartlett és Nick Offerman a The Last of Us c. sorozatban

Ettől persze még mindig megmaradhatott volna az egész széria a szokványos kategóriában, és itt abba is hagyhatnám az ajánlót. Viszont nem ez történt. Minden epizód egy új oldaláról mutatja be azt a világot, ahol a korábbi rend összeomlott, és a túlélés vált az emberek életének fő mozgatórugójává. Vannak, akik magányos farkasként elvonulva is társat találnak, építenek maguknak egy saját, biztonságos kis szigetet, ahol az őket körülvevő sivár pusztulás ellenére évtizedekig képesek elégedett, szeretetben kiteljesedett életet élni. Mások egy kisebb település méretű kommunát hoznak létre, ahol nem létezik magántulajdon, nincs kinevezett vezető, hanem egyfajta elosztott irányítási rendszerben osztoznak az együtt létrehozott közvagyonon. Ugyanakkor olyanok is akadnak, akik kihasználva az emberek jóhiszeműségét, vallási köntösbe öltöztetett, diktatórikus szektát hoznak létre, és mindenféle egyetemes, józan emberi értéket félredobva élnek egy beteg, hazug mikrovilágban.

Keivonn Woodard a The Last of Us c. sorozatban

És miközben megismerjük ezeket az elszigetelt, hol szívszorítóan szép, hol idegtépően borzalmas mikroközösségeket, szemtanúi lehetünk annak, hogyan alakul át a feldolgozhatatlan gyászban szenvedő Joel számára Ellie rakományból családtaggá. Hogyan gyógyítja be egymás lelki (és időnként testi) sebeit a főszereplő páros, miként omlik le tégláról-téglára a közöttük lévő bizalmatlansági fal, és válnak elválaszthatatlan társakká, családdá. Történetükkel ráébresztenek minket arra, hogy soha nem az idő az, ami begyógyítja a sebeinket, és hogy néha olyan kegyetlen morális döntések elé állít az élet, amire senki nem lehet felkészülve. Olyan karaktereket ismerhetünk meg, akik a hasonló filmekkel, sorozatokkal ellentétben nem egydimenziósak, hanem nagyon is rétegzettek. Senki nem száz százalékos szuperhős vagy sátáni módon gonosz, senki nem egy született áldozat vagy mindent legyőző hős. Ha nem egy szélsőségesen posztapokaliptikus világban lennénk, akár azt is mondhatnánk, hogy teljesen hétköznapi embereket látunk, és valószínűleg ebben rejlik a sorozat egyik vonzereje is. Hogy ezekkel a hétköznapi, esendően szerethető emberekkel akkor is könnyű azonosulni, amikor épp hibáznak, rossz döntéseket hoznak, vagy épp nem látják a fától az erdőt.

Pedro Pascal és Bella Ramsey a The Last of Us c. sorozatban

Mindehhez persze szükség volt egy jó castingra is, és az alkotók ezt sem bízták a véletlenre. Neil Druckmann, akinél jobban kevesen ismerik a karaktereket (hiszen ő alkotta meg őket a játékhoz), saját maga döntött például Bella Ramsey mellett is, akivel kapcsolatban eleinte a legméltatlanabb megjegyzések érkeztek a játékos közösségből. Druckmann is tisztában volt azzal, hogy Ramsey külsőleg a legkevésbé sem hasonlít a sorozatbeli Ellie-re, ugyanakkor olyan lézerpontosan hozza a karakter összes jellemvonását, hogy ennél egyértelműbb döntés nem születhetett volna. Aki pedig végignézi a sorozatot, az maga is meggyőződhet arról, mennyire nevetséges dolog a külső jegyeket összehasonlítgatni akkor, amikor ilyen kiváló, hiteles színészi játékot kapunk. Bella Ramsey profi érzékenységgel jelenít meg egy sor olyan érzést, amelyet csak azok érthetnek, akik valaha személyesen is átélték ezeket. A szeretetlenségből fakadó keménységtől a durva trauma után közvetlenül jelentkező széthullásig, majd hosszútávú depresszióig mindent tűpontosan hoz, hogy összességében egy valósághű felnövéstörténetet kapjunk, ami persze később a folytatáshoz is nagyon fontos alapként szolgál majd.

Pedro Pascal és Bella Ramsey a The Last of Us c. sorozatban

Pedro Pascal önmagában is sokkal több egy jól funkcionáló akciószínésznél, de így, hogy egy teljesen összetört, esendő, de mégis kitartóan küzdő, hús-vér embert alakít, nem pedig egy idealizált szuperhőst, igazán elemében lehet. Az ő útja is látványos, és megrendítő végigkísérni, hogyan nyílik ki, veti le a kemény páncélját, és milyen hatalmas fejlődésen megy keresztül a karaktere. Ramsey-vel való összjátéka hibátlan, végig érződik rajtuk, hogy összeszokott, tökéletes színészpárosról van szó, akik forgatási szünetekben is jól kijönnek egymással. Nem mellesleg mind külön-külön, mind közös jeleneteikben képesek a legváratlanabb pillanatokban is akár megnevettetni, akár könnyeket csalni a néző szemébe. A mellékszereplők esetében érdekes volt látni, hogy sok olyan színészt válogattak be, akik a videójátékban is kölcsönözték a mozgásukat és/vagy a hangjukat az egyes szereplőknek. Az egészben az volt a vicces csavar, hogy a játékból “kölcsönzött” színészek közül senki nem a játékbeli szerepét kapta vissza, de ettől függetlenül a sorozatba való integrálásuk mégis varratmentes volt.

Bella Ramsey és Storm Reid a The Last of Us c. sorozatban

A filmes eszköztárra sem lehet panaszunk. Az egykori világ romjain új életre kelő természettől az érintetlen, vad tájak bemutatásáig tökéletes a vizuális élmény. A természetfilmekbe illő panorámától a klasszikus, naplementében lovaglós western látványig mindent megkapunk, ami egy ilyen hosszú utazást szemgyönyörködtetővé tehet. A speciális effektek annyira meggyőzőek, hogy az utolsó epizódban egy, a játékból ismert ikonikus jelenetsorban lehetetlen eldönteni, hogy amit látunk, az valóságos, vagy CGI-animáció. Az eredeti filmzenét természetesen szintén a játékból örökölte a sorozat, de a beválogatott betétdalok is tökéletes hozzáértésről és nagyon jó zenei ízlésről tanúskodnak. A gyönyörű képekért persze nem csak a grafikus csapat kaphat dicséretet, mert mind a fényképezés, mind a vágás elképesztően magas színvonalú. Több esetben tapasztalhatja a néző, hogy a zene, a sound design és a fényképezés nem csupán magát a jelenetet mutatja meg kívülről, hanem az összhatás révén belebújhatunk a szereplő bőrébe, és vele együtt élhetjük át az adott cselekménysort. Olyan szép az összmunka, hogy ezért egy külön technikai Emmy-díjat ki lehetne osztani.

Gabriel Luna és Pedro Pascal a The Last of Us c. sorozatban

Miután a videójáték második részének feldolgozása is zöld utat kapott, amit ráadásul nagy valószínűséggel több évadon átnyúló módon fognak adaptálni, nem kérdéses, hogy ezúttal egy új, kultikus sorozat született. A visszajelzések és reakciók alapján kijelenthető, hogy akár ismeri a játékot valaki, akár távol áll tőle a gamervilág, mindenkinek színvonalas szórakoztatást tud nyújtani ez a sorozat. A jól megírt alaptörténet értő, profi adaptációja és okos kiegészítése áthelyezte a hangsúlyt az akciójelenetekről az emberi történetekre és bizony a zsánerre nem kifejezetten jellemző, de nagyon is érdekes és fontos morális kérdéseket is felszínre hozott. Ezáltal nem csak a játékadaptációk, hanem általában a fikciós sorozatok világában is üde színfolt lett a The Last of Us, aminek már most nagyon várjuk a folytatását.


További információk a sorozatról a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

The Last of Us
amerikai-kanadai akció-drámasorozat, 9X50 perc, 2023
PG: 16

rendező: Craig Mazin, Neil Druckmann, Ali Abbasi, Jeremy Webb, Peter Hoar, Liza Johnson, Jasmila Zbanic
forgatókönyv: Neil Druckmann, Craig Mazin
zene: Gustavo Santaolalla, David Fleming
operatőr: Eben Bolter, Ksenia Sereda, Nadim Carlsen, Christine A. maier
vágó: Timothy A. Good, Emily Mendez, Mark Hartzell, Cindy Mollo

főszereplők:
Pedro Pascal
Bella Ramsey
Gabriel Luna
Anna Torv
Nico Parker
Merle Dandridge
Lamar Johnson
Melanie Lynskey
Keivonn Woodard
Jeffrey Pierce
John Getz
Scott Shepherd
Storm Reid
Troy Baker
Ashley Johnson
Nick Offerman
Murray Bartlett