Egy beteljesületlen szerelem története, melynek középpontjában a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mély és megindító vizsgálata áll. Ian McEwan briliáns regényéből Joe Wright forgatott tartalmában és vizuális esztétikájában is lenyűgözően szép mozifilmet. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Senkit ne tévesszen meg a Danielle Steel szirupos regényeit idéző magyar cím. Joe Wright 2007-es filmje, amely Ian McEwan 2001-ben megjelent, nagy sikerű regényén alapul, egy félig ártatlan tévedés végzetes következményéről, a bűntudat és a megbocsátás örök kérdéseiről mesél. A metafikciós regény a 2001-es Booker-díj döntőse volt, és 2010-ben a Time magazin beválogatta az 1923 óta megjelent 100 legjobb angol nyelvű regény közé. A mű gyönyörű, költői prózastílusáról, összetett karakterfejlődéséről és a szerelem, bűntudat és hamis vádak hatásának érzékeny ábrázolásáról ismert. Különlegessége a narratív struktúrája, amely fokozatosan tárja fel a történet különböző rétegeit, és végül egy megrendítő fordulattal zárul. A regény 2007-es adaptációja a kortárs filmművészet egyik kiemelkedő alkotása, amely mind a kritikusok, mind a nézők elismerését kivívta, nem utolsósorban Saoirse Ronan színészi karrierjének kiindulópontjaként is szolgál. A film ízlésesen és a regény szellemiségéhez méltó kifinomult stílusban alkalmazza az érzelmes történetmesélést a morális dilemmák ábrázolására.

A történet három különböző korszakban játszódik: a második világháborút megelőző időszakban, közvetlenül a második világháború idején Angliában és Franciaországban, valamint napjainkban. 1935 nyarának legforróbb napján az előkelő angol vidéki birtokon élő, 13 éves, határozott irodalmi ambíciókkal rendelkező lány, Briony Tallis (Saoirse Ronan) szemtanúja lesz egy félreérthető jelenetnek nővére, Cecilia (Keira Knightley) és a család kertészének fia, Robbie Turner (James McAvoy) között. Briony a nap folyamán más, számára rejtélyesnek tűnő eseményekbe is belecsöppen, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, majd a történtek teljes félreértelmezése után tragikus következményekkel járó döntést hoz: hamisan tanúskodik Robbie ellen, ami örökre megváltoztatja mindannyiuk életét. A történet egy időugrást követően a második világháború alatt követi a szereplők sorsát, miközben Robbie katonaként szolgál Franciaországban, Cecilia ápolónőként dolgozik Londonban, Briony (Romola Garai) pedig szintén kórházi nővérként próbálja jóvátenni a gyermekkori hibáját, amelyet azóta ezerszer megbánt. A film további szakaszait a bűntudat és a megváltás keresése hatja át, ahogy Briony felnőttként, immár sikeres íróként szembesül éretlen kiskamasz korában elkövetett tettének visszafordíthatatlan következményeivel. A hat évtizeden átívelő történet mélyreható kérdéseket vet fel az igazságról, a megbocsátásról és arról, hogy lehet-e egyáltalán jóvátenni az elmúlt idők hibáit.

Joe Wright rendező és Christopher Hampton forgatókönyvíró előtt jelentős kihívás állt McEwan regényének adaptálásakor, különösen annak metanarratív szerkezete miatt. A könyv ugyanis egyfajta „regény a regényben” formátumot alkalmaz, amelyben a történet a főszereplő, Briony Tallis későbbi írói munkásságának termékeként lepleződik le. Ebben a tekintetben érdekes párhuzamot vehetünk észre a Kisasszonyok c. regény filmadaptációjával – vajon Gerwiget is McEwan regénye inspirálhatta…?
Wright egyébként mesterien oldotta meg ezt a kihívást. A rendező a vizuális médium sajátosságait kihasználva teremtette újra a regény rétegzett elbeszélési struktúráját. Különösen a film első részében sikerült hűen tükröznie az eredeti mű finom árnyalatait és komplex perspektíváit. Az adaptáció egyik erőssége, hogy képes vizuálisan megjeleníteni azt, ahogyan a különböző karakterek ugyanazokat az eseményeket teljesen másképp értelmezik.

A Vágy és vezeklés egyik legnagyobb erénye, hogy rendkívül összetett morális kérdéseket vet fel anélkül, hogy egyszerű válaszokat kínálna. A központi konfliktus – Briony hamis tanúvallomása és annak következményei – több etikai dilemmát is felszínre hoz.
A film mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a perspektíva és értelmezés hogyan befolyásolja valóságérzetünket. Briony egy félig látott, félig értett jelenetet saját előítéletei és korlátozott tudása (érzelmi és értelmi éretlensége) alapján értelmez (félre), ami egy végzetes tévedéshez vezet. A film nem egyszerűen a hazugság morális következményeit mutatja be, hanem azt is, hogy miként válik bizonyossággá egy tizenhárom éves lány elméjében egy olyan történet, amelynek csupán töredékeit látta, majd később milyen belső konfliktust okoz a hibás döntés felismerése.

Az osztálykülönbségek és társadalmi előítéletek ugyancsak központi szerepet játszanak a történetben. A felső osztálybeli Cecilia és a munkásosztályból származó (bár támogatott és iskolázott) Robbie kapcsolata eleve társadalmi tabukat sért, ami hozzájárul Briony félreértelmezéseihez és a későbbi események tragikus kimeneteléhez.

A vezeklés lehetősége és annak határai alkotják a történet harmadik nagy morális pillérét. Létezik-e valódi jóvátétel bizonyos hibákra? Elegendő-e az őszinte megbánás és a vezeklési szándék? Hogyan vezekelhetünk, ha nem tudjuk elérni a megbántott személyt? A film ezekre a kérdésekre nem kínál egyszerű válaszokat – inkább arra ösztönzi a nézőt, hogy maga gondolkodjon el a bűn, bűnhődés és megbocsátás összetett dinamikáján.

A film egyik legnagyobb erőssége a kivételes színészi játék, amely minden főszereplő esetében kiemelkedő. James McAvoy Robbie-ként meggyőzően ábrázolja a karakter átalakulását a reményteljes, ambiciózus fiatalembertől a háború borzalmai által megtört, mégis szerelmében rendíthetetlen férfiig. McAvoy sokszor megszólalás nélkül, pusztán metakommunikációs eszközökkel is képes kifejezni azt a mély érzelmi vihart, ami a karakterén belül zajlik. A legkiemelkedőbb színészi teljesítményt azonban kétségkívül a fiatal Saoirse Ronan nyújtja Briony Tallis szerepében. A mindössze 13 éves színésznő rendkívüli érettséggel és árnyaltsággal formálja meg a kiskamasz Brionyt, tökéletes egyensúlyt teremtve a karakter naivitása és önhittsége, valamint érzelmi mélysége és intellektuális kíváncsisága között. Fontos megemlíteni, hogy Ronan karrierjében ez a szerep jelentette az áttörést, és nem feltétlenül pusztán azért, mert a film hét Oscar-jelölésének egyike (a legjobb női mellékszereplő kategóriában) éppen az ő nevéhez fűződik. Teljesítménye azért is különösen figyelemreméltó, mert a karakter komplexitásának életre keltése még a tapasztalt színészeket is komoly kihívás elé állítaná, nemhogy egy tizenévest, aki ezt megelőzően mindössze egy bohókás vígjáték egyszerű mellékszerepében volt látható filmvásznon.

Joe Wright filmjének vizuális világa Seamus McGarvey operatőr munkájának köszönhetően lenyűgöző és rendkívül kifejező. Wright a filmet „mozgó festményként” képzelte el, és McGarvey ezt az elképzelést páratlan művészi igényességgel valósította meg. A film nyitó jelenetei az 1935-ös Angliában meleg, aranyló árnyalatokban fürdőznek, felidézve a nosztalgia és az ártatlanság érzését. Ez szöges ellentétben áll a háborús jelenetek hűvös, telítetlen tónusaival, amelyek a szereplők által megtapasztalt rideg, kegyetlen valóságot tükrözik. Ez a vizuális kontraszt nemcsak esztétikai döntés, hanem fontos narratív eszköz is, amely segít a nézőknek átérezni az idő múlásával és a körülmények változásával járó érzelmi átalakulásokat. A film egyik legkiemelkedőbb technikai jellemzője a dinamikus kameramozgás. McGarvey mesterien alkalmaz hosszú, megszakítás nélküli felvételeket, hogy a nézőt teljesen belevonja a narratívába. Ennek legékesebb példája a dunkirki evakuálás virtuóz módon kivitelezett, ötperces, egyetlen felvételből álló jelenete. Ahogy a kamera átszövi magát a katonák és a pusztítás káoszán, tökéletesen megragadja a háború elsöprő kétségbeesését. Ez a jelenet nemcsak technikai bravúr, hanem erőteljes háborúellenes tabló is, amely minden szónál ékesebben mutatja be a harcok borzalmait és az emberi szenvedést. Wright és McGarvey ezzel a jelenettel bizonyították, hogy a technikai virtuozitás nem öncélú, hanem a történet és az érzelmek közvetítésének tökéletes eszköze lehet.

És ha már a filmes eszközöknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a rendkívül kreatív eredeti filmzene mellett sem, amelynek legkiemelkedőbb elemei a zongora és az írógép hangjai. A hangok kreatív alkalmazását példázza, hogy amikor például Briony az írógépen dolgozik, a zene ritmusa követi a billentyűk kattogását, majd amikor abbahagyja a gépelést, a zene is megváltozik. Ez a fajta szinkronitás a vizuális és auditív elemek között rendkívüli módon erősíti a film narratív és érzelmi hatását, de bennem egyfajta intellektuális humor érzetét is keltette. Dario Marianelli eredeti filmzenéjét Golden Globe- és Oscar-díjjal is jutalmazták, emellett a film számos egyéb elismerést is kapott világszerte: Összesen 150 jelölésből 52 díjat vitt el különböző nemzetközi díjátadókon.

A Vágy és vezeklés egy olyan film, amit leggyakrabban a romantikus háborús dráma zsánerével jellemeznek, de ez a kategorizálás nem adja vissza a film igazi összetettségét és művészi értékét. Wright alkotása ugyanis egyszerre történelmi tabló, pszichológiai dráma, háborús film és szerelmi történet, amely a klasszikus történetvezetés és a modern filmnyelv elemeit ötvözi. Színvonalas szórakoztatást nyújt azoknak, akik értékelik a komplex történetmesélést és a morális kérdéseket feszegető filmeket. Ugyanakkor a szerelmi szál és a festményszerűen lenyűgöző fényképezés miatt a kicsit mélyebb, értékesebb romantikus filmek kedvelőinek is jó szívvel ajánlható. Joe Wright alkotása nemcsak szórakoztat és megindít, hanem elgondolkodtat az igazság természetéről, a perspektíva jelentőségéről és arról a kérdésről, hogy létezik-e valódi megváltás az elkövetett hibáinkra.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon
Threads

Vágy és vezeklés (Atonement)

angol-francia-amerikai romantikus dráma, 123 perc, 2007

PG: 16

rendező: Joe Wright

forgatókönyv: Ian McEwan regénye alapján Christopher Hampton

zene: Dario Marianelli

operatőr: Seamus McGarvey

vágó: Paul Tothill

főszereplők:

Keira Knightley

James McAvoy

Saoirse Ronan

Brenda Blethyn

Harriet Walter
Juno Temple
Romola Garai
Vanessa Redgrave
Felix von Simson
Charlie von Simson
Alfie Allen
Patrick Kennedy
Benedict Cumberbatch
Daniel Mays
Nonso Anozie
Gina McKee
Anthony Minghella