A kétezres évek elején az Egyesült Államok 9 kórházában elkövetett gyilkosságsorozatot feldolgozó amerikai filmdráma a dán Tobias Lindholm rendezésében. Érzékeny, zseniális színészi játék, kifinomult feszültségteremtő eszközök, emberközpontú történetvezetés, és a rendszerszintű problémák kendőzetlen bemutatása. ENYHÉN SPOILERES élménybeszámoló.

A kétezres évek elején nagy port vert fel egy nem mindennapi sorozatgyilkos esete. A sürgősségi osztályon ápolóként dolgozó Charlie Cullen a fiziológiás sóoldatot tartalmazó zsákokba inzulint, és más, 12-48 óra alatt ható anyagot fecskendezett, amitől az infúzióra kötött betegek rövid időn belül meghaltak. A gyilkosságok indítékára soha nem derült fény, mivel Charlie a beismerő vallomásában soha nem indokolta meg a borzalmas tetteket. A tizennyolcszoros életfogytiglani büntetését töltő elkövető mindössze annyit mondott indoklásként, hogy

“Senki sem állított meg”.

A dán Tobias Lindholm első angol nyelven forgatott thrillere a történet közismertsége miatt a feszültséget nem az esetek rejtélyességére, vagy a várható végkimenetel bizonytalanságára építi. Egy érdekes narratív megoldással élve nem is az elkövető, Charlie Cullen (Eddie Redmayne), hanem kolléganője, Amy Loughren (Jessica Chastain) szemszögéből láthatjuk kibontakozni az eseményeket. Charlie már nyolc másik kórházban dolgozott azelőtt, hogy a New Jersey-beli Parkfield Memorial Kórházba felvették, és közös éjszakai ügyeletbe helyezték Amy-vel. Visszahúzódó, de udvarias, figyelmes és támogató attitűdje miatt gyorsan összebarátkozik az orientációjára kijelölt ápolónővel. Annyira szoros bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük, hogy már kifejezetten személyes részleteket is elárulnak egymásnak az életükből. Így amikor kiderül, hogy Amy-nek olyan súlyos kardiológiai betegsége van, amely miatt szívtranszplantációra lesz szüksége, Charlie teljes odaadással támogatja kolléganőjét. Mivel Amy-nek még hónapokat kell ledolgoznia ahhoz, hogy visszaszerezze egészségbiztosítási jogosultságát, ráadásul egyedül neveli két gyermekét, kilátástalan helyzetbe kerülne, ha kiderülne a betegsége súlyossága, és emiatt elveszítené az állását.

Amikor aztán egyik orvosilag megmagyarázhatatlan haláleset követi a másikat a sürgősségi osztályon, és a kórház belső vizsgálata után megjelenik a nyomozó hatóság is, néhány gyanús körülmény árnyékot vet a látszólag lelkiismeretes és emberileg is feddhetetlennek tűnő új ápolóra. Amy-nek persze minden idegszála tiltakozik Charlie gyanúsítása ellen, mert teljesen logikátlannak tűnik, hogy egy olyan ember, akire a gyermekei felügyeletét is rábízhatja, és ráadásul már nyolc másik kórházban dolgozott mindenféle konfliktus nélkül, hogyan lenne képes ilyen súlyos cselekedetre. Kétségei azonban hirtelen elpárolognak, amikor két fontos információ egységes bizonyítékká áll össze számára.

Mindeközben persze a kórház sem tétlenkedik: minden lehetséges eszközt bevetnek, hogy a gyanú árnyékát is eltüntessék az intézményről. Amy belső morális konfliktusba kerül: egyfelől képtelen elhinni, hogy Charlie egy sorozatgyilkos, másfelől erkölcsi kötelessége, hogy a rendőrséggel együttműködve megpróbálják felfedni a bűncselekményeket. Ráadásul mindezzel nem csupán egy tökéletesnek tűnő baráti kapcsolatot fog felégetni, hanem a saját állását is kockáztatja, hiszen egy bizonyos ponton túl nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kórház akár illegális eszközöket is bevetve próbálja takargatni a nyilvánvaló felelősségét. Emiatt mind Charlie, mind a kórház ellen titokban dolgozva segít a rendőrségnek csapdát állítani, hogy tőrbe csalhassák, és ezzel leállítsák az ápolót.

Az eset feldolgozása amellett, hogy egy nagyon személyes és ezáltal empatikus nézőpontból mutatja be ezt a borzalmas bűnügyet, mindenféle kertelés és finomítás nélkül tárja a néző elé, milyen hatalmas, emberéleteket is követelő, rendszerszintű problémákkal küzd az amerikai egészségügyi rendszer. Egyfelől sokkoló látni azt az abszurd helyzetet, hogy egy gyermekeit egyedül nevelő, súlyos betegséggel küzdő kórházi dolgozó önhibáján kívül, a rendszer sajátosságai miatt legális egészségbiztosítás nélkül saját keresetéből kénytelen fizetni az utolsó orvosi vizsgálatot is (miközben minden éjszaka emberek tucatjainak menti meg az életét). Másrészt félelmetes belegondolni, hogy kilenc kórház is annyira féltette a saját hírnevét, hogy inkább félrenézett, és eltussolta a súlyos eseteket, majd óvatosan megvált a gyilkostól, mintsem hogy vállalta volna a következményeket, és ezzel összességében 400 ember életét mentette volna meg. Charlie Cullen ugyanis 29 ember megölését vallotta be, de a nyomozás szerint legalább 400 ember halála volt köthető a mindenhol megtűrt, sorozatgyilkos ápoló tevékenységéhez.

Tobias Lindholm (szerencsére) nem tagadta meg filmkulturális hátterét, és a skandináv thrillerekre jellemző, lassan hömpölygő, folyamatosan kitartott, feszült atmoszférába helyezte ezt a filmet is. A sötét, félhomályos terek, a rideg, egyfolytában kattogó-surrogó, csipogó orvosi gépek, és a baljóslatú filmzene teremti meg azt a keretet, amiben a két főszereplő lenyűgöző alakítása úgy szippantja be a nézőt, mintha nem ismerné a történet majd’ minden részletét. Jessica Chastain viszonylag kevés dialógussal, de hibátlan átéléssel adja át mind az egészségügyi, mind a lelki küzdelmeit. Eddie Redmayne visszafogott, halk, mégis vérfagyasztó kezdeti nyugalma, majd a film tetőpontján elszabaduló őrült tombolása pedig a legnagyobbak közé emeli a kiváló brit színészt.

Aki szereti a lassan felvezetett, finoman adagolt feszültségre és kifinomult színészi játékra épített drámákat, annak ez egy igazi kincs lesz. A valós történeti háttér sajnos keserű ízt ad a filmnek, mindamellett komoly szociális és intézményrendszeri hibákra mutat rá kendőzetlenül. Emiatt tehát nem csupán egy izgalmas, valós eseményekre épített krimiről van szó, hanem egy szelet kordokumentumról is. Ez utóbbi szempontból kifejezetten jó, hogy egy skandináv rendező ragadta meg a filmes adaptáció lehetőségét, mert egy-két látványos egyszerűsítést leszámítva túlzásoktól mentes, emberközpontú, feszültséggel teli, mégis érzékeny feldolgozást kaptunk.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
Twitter

A másik nővér (The Good Nurse)
amerikai filmdráma, 121 perc, 2022
PG: 16

rendező: Tobias Lindholm
forgatókönyv: Charles Graeber könyve alapján Krysty Wilson-Cairns
zene: Biosphere
operatőr: Jody Lee Lipes
vágó: Adam Nielsen

főszereplők:
Eddie Redmayne
Jessica Chastain
Devyn McDowell
Alix West Lefler
Marcia Jean Kurtz
Nnamdi Asomugha
Noah Emmerich Kim Dickens
David Lavine