Egy látszólag tökéletesen bizonyított bűneset. Egy megtört és darabokra szaggatott lélek. Egy kitartóan küzdő pszichológus és egy ügyvéd. A valódi események ihlette sorozat az elkövetővé vált áldozat szemszögéből mutat be egy olyan mentális betegséget, amelynek létezéséről a hetvenes években még orvosszakmai viták folytak. Pszichodrámával fűszerezett törvényszéki krimi egy precedensteremtő esetről. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

A 2023-as év számomra egyik legmeghatározóbb sorozatát szeretném a figyelmetekbe ajánlani, de nincs könnyű dolgom, amikor megpróbálom leírni, hogy miért érdemes belecsapni a megnézésébe. A történetről ugyanis nehéz úgy írni, hogy a sorozat harmada-közepe táján bemutatott csavart ne áruljam el, spoilerezni viszont semmiképp nem szeretnék.
Megpróbálkozom a lehetetlennel.

A sorozatot egy megtörtént eset inspirálta. Billy Milligan bűnesete a hetvenes években nagy nyilvánosságot kapott, mivel a többszörös bűnelkövető volt az első olyan vádlott, akit egy olyan mentális betegségre hivatkozva mentett fel egy amerikai bíróság, amelynek addig még a létezéséről sem tudtak. Az ügy alapján készült könyv magyar nyelven Szép álmokat, Billy! címmel jelent meg. A sorozat forgatókönyve csak a főbb pontokban egyezik meg Milligan esetével, ennek ellenére briliáns módon dolgoz fel több, nagyon fontos témát.

Billy nevét a sorozatban Danny-re változtatták, és az első néhány, lassú folyású epizódban először az ő szemén keresztül élhetjük át magát a bűncselekményt, és az ahhoz vezető utat. Fontos, hogy aki esetleg nem szokott hozzá a lassabb történetmeséléshez, az itt ne adja fel, ugyanis minden egyes apróságnak a későbbiekben fontos szerepe lesz. A letartóztatott srác a pszichológiatanári diploma előtt álló Rya (Amanda Seyfried) látókörébe kerül, aki már az első pillanatban észleli, hogy Danny (Tom Holland) valószínűleg egy eddig kevéssé ismert mentális problémával küzd. A pszichológus rendszeres meghallgatásokon próbál Danny lelke mélyére ásni, eleinte kizárólag azért, mert a különös eset a szakmai előmenetelében hatalmas lehetőséget jelent számára.

Aztán érkezik az első nagy történeti csavar, amely után Rya lelkesedése kezd túlmutatni a konkrét szakmai elismerés besöprésén, és Danny esetét személyes ügyként kezelve szoros együttműködésbe kezd a srác ügyvédjével (Christopher Abbott). Az egyes pszichológusi meghallgatások során ismét végigjárjuk Danny-vel a bűncselekményhez vezető utat, immáron a történeti csavar okozta teljesen más fényben látva az eseményeket és azok szereplőit. Rya-nak eleinte még az ügyvédet sem könnyű meggyőznie arról, hogy itt egy teljesen egyedi pszichológiai kórképről van szó, a formálódóban lévő szakvéleményét azonban a teljes akkori orvostudomány egy emberként, határozottan utasítja vissza. Közlik vele, hogy az a betegség, amire hivatkozik, nem létezik, nincs rá tudományos bizonyíték, így fölöslegesen erőlködik a srác felmentésén.

Ryát azonban a szakmai elutasítás nem hogy nem fékezi le, hanem minden erejét latba vetve, a tanári diplomáját is kockára téve, emberfeletti odaadással folytatja a pszichológiai munkát. Danny pszichéjének feltérképezése után az ügyvédre nem kevesebb munka vár, mint “élő egyenesben” meggyőzni az esküdtszéket arról, hogy a srác nem csak hogy beszámíthatatlan volt a bűncselekmény elkövetésekor, de egy olyan mentális kórképe van, amit addig az orvostudomány nem kanonizált.

A második történeti csavar épp a tárgyalássorozat idején érkezik, amely szemfelnyitó erővel teszi a helyére az addig még Rya számára is helyenként hiányos személyiség-kirakós utolsó darabját, és ezáltal óriási ziccert is kap az esküdtszék meggyőzésére. A tét nem kevesebb, mint Danny élete, hiszen ha elítélik, és börtönbe zárják, akkor esélye sem marad arra az innovatív pszichiátriai kezelésre, amely az ő állapotát gyógyíthatná, sőt: a börtönélet nagy valószínűséggel még mélyebbre lökné abban a szakadékban, amiből épp lehetőséget kaphatna kimászni.

A sorozat több érdekes és fontos kérdést jár körül, mutat be. Egyrészt láthatjuk, hogy a hetvenes években milyen emberfeletti erőre volt szükség a tudományos élet falainak áttöréséhez, főként ha ezzel egy nő próbálkozott meg. Másrészt egy azóta már részletesen leírt, elismert és kezelhető mentális betegséget ismerhetünk meg egy izgalmas aspektusból – az érintett személy szemén, sőt: lelkén keresztül. A betegség illusztrálásának filmes megoldása egészen szemléletes, és jól átélhetővé teszi azt, ahogyan egy ilyen állapotban lévő ember éli a mindennapjait, ahogyan küzd az életben maradásért, vagy épp próbál kapcsolatot teremteni a külvilággal.

Ami talán még az előző két aspektusnál is fontosabb: a tényleges bántalmazás vizuális megjelenítése nélkül, közhelyektől és kliséktől mentes módon kapunk betekintést egy gyermekkori abúzus következményeibe, az okozott károk mértékébe, és az egész helyzet komplexitásába. Árnyaltabb képünk lesz a “miért nem futott el?” és “a másik szülő miért hagyta?” jellegű, áldozathibáztató kérdésekről is úgy, hogy mindezt nem didaktikusan, kioktató vagy erőszakos módon tolják le a torkunkon, hanem a lehető legemberségesebben vezetnek rá minket. Úgy élhetjük át, hogy szinte azonnal kapcsolódni tudunk hozzá, és talán egy kicsit közelebb kerülhetünk a megértéséhez is.

Amit pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, az a Danny-t alakító Tom Holland zseniális játéka. Nem túlzás azt állítani, hogy több színész munkáját kellett egyidőben, egyszerre, maximális teljesítménnyel hoznia, és ezt ő egészen lenyűgöző módon meg is tette. Mind a verbális, mind a nonverbális kommunikációjában olyan pontos, minden rezdülésében finoman kidolgozott átlényegüléseknek lehetünk szemtanúi, amiket csak sok évtizedes színészi múlttal rendelkező mesterek szoktak ilyen lazán hozni. Ha van alakítás, ami hangosan üvölt az Emmy-díjért, akkor Tom Holland színészi teljesítménye mindenképpen az.

A sorozat természetesen hozza az Apple TV Plus saját gyártású alkotásainál megszokott, magas színvonalú fényképezést, a lassú történetvezetés ellenére jól eltalált vágási ritmust, és persze a gondosan válogatott betétdalok is tovább emelik az egyébként is kiváló összhatást. Akit nem riaszt vissza a szokásosnál kissé hosszabbra nyújtott elbeszélés, kedveli a pszichológiai témájú esetfeldolgozásokat, és szívesen merül el egy minden tekintetben gyönyörűen kivitelezett sorozatban, az ne keressen tovább: megtalálta az év egyik legjobb fogását!

Ha Te is úgy érzed, segítségre lenne szükséged, tárcsázd a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is, vagy keresd fel az ongyilkossagmegelozes.hu-t. Ha úgy gondolod, nincs remény, ha más úgysem értene meg, mindig lesz egy ember, akivel tudsz erről beszélni!

További információk a sorozatról a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

A zsúfolt szoba (The Crowded Room)
amerikai életrajzi drámasorozat, 10X47 perc, 2023
PG: 16

rendező: Brady Corbet, Mona Fastvold, Mundruczó Kornél, Alan Taylor
forgatókönyv: Daniel Keyes könyve alapján Akiva Goldsman, Todd Graff, Suzanne Heathcote, Gregory Lessans, Henrietta Ashworth, Jessica Ashworth, Cortney Norris
zene: Trevor Gureckis
operatőr: William Rexer, Ksenia Sereda, Tim Norman
vágó: Christopher Rand, Kevin Birou, Jancsó Dávid, Edward Chin, Vanessa Procopio, Wadeh Arraf

főszereplők:
Tom Holland
Amanda Seyfried
Sasha Lane
Will Chase
Emmy Rossum
Thomas Sadoski
Christopher Abbott
Lior Raz
Emma Laird
Zachary Golinger
Jason Isaacs
Stephen Barrington