Hogyan hat valakire a hirtelen jött, ki nem érdemelt hírnév, majd a még váratlanabb, igazságtalan kiközösítés és üldöztetés? Az A24 stúdió legújabb á(l)mokfutásában egy egyetemi tanárt ültet fel a sors erre a lelki hullámvasútra, amire a végtelenül szürke és sodródó életet élő figura finoman szólva nincs felkészülve. Nicolas Cage zseniális alakítása sokáig nem megy majd ki a fejünkből, és még az is lehet, hogy megjelenik az álmainkban… ENYHÉN SPOILERES élménybeszámoló.

Mielőtt bármit is mondanék a filmről, szögezzük le: a hivatalos zsánermegjelölésben szereplő “horror” legfeljebb olyan mértékben észlelhető, mint egy mai, átlagos akciófilmben, tehát senki ne számítson arra (ne tartson attól), hogy itt sok vér fog folyni, vagy bármiféle ijesztgetésre megy ki a játék. Az Álmaid hőse sokkal inkább szürreális tragikomédia, méghozzá a legjobb fajtából való.

A történet főhőse Paul (Nicolas Cage), egy egyetemi evolúcióbiológia tanár, rendezett családi háttérrel, és olyan sablonos, szürke élettel, hogy szinte észre sem veszi őt senki. Az erősen kopaszodó, mániákusan konfliktuskerülő professzor hosszú évek óta halogatja a hangyákról szóló könyvének a megírását, majd amikor egy kollégája elhappolja előle az ötletet, szánalmas, önsajnáló módon kiakad. Egy igazi jelentéktelen, szerencsétlen, teszetosza alak, aki csak úgy sodródik az árral, és kínosan ügyel arra, hogy a lehető legkisebb feltűnést okozzon. Ám egy napon a dolgok megváltoznak, és Paul – akaratán kívül – nagyon híres és ismert lesz.

Bizarr módon ugyanis a közeli és távoli környezetében rengeteg ember álmában megjelenik. Olyanok is elkezdenek vele álmodni, akik nem is ismerik, soha nem is találkoztak vele. Amikor az egyetemi hallgatók a különös és megmagyarázhatatlan jelenséget terjeszteni kezdik a közösségi médiában, a sajtó is felfigyel rá. Paul-t először zavarja, hogy a személye hirtelen mémmé vált, de amikor egy reklámügynökség szerződést ajánl neki, felcsillan a remény benne, hogy a saját javára is fordíthatja a nem várt ismertségét: a még el sem kezdett könyvének marketingelésére szeretné felhasználni a váratlanul jött világhírnevet.

Azonban a dolgok egy kínosan kellemetlen epizód után 180 fokos fordulatot vesznek. Az addig csak passzív szemlélődőként megjelenő Paul hirtelen ámokfutó, erőszakos gyilkosként kezd feltűnni az emberek szörnyű rémálmaiban. Egyik pillanatról a másikra rettegett, gyűlölt személlyé válik, akivel még egy légtérben lenni is kellemetlen, veszélyes dolognak tűnik. Először csak a tanítványai, kollégái és barátai hidegülnek el tőle, míg a kiközösítési hullám végén a családja is elüldözi, és egyik napról a másikra egy dohos, zajos pincében kénytelen meghúzni magát.

A film szürreálisan vicces események sorozatán keresztül mutatja be az érdem nélküli hírnév és a méltatlan kiközösítés (cancelling) jelenségét. A filmet rendező norvég Kristoffer Borgli (akinek az előző filmje a nem kevésbé formabontó Rosszul vagyok magamtól) maga írta a forgatókönyvet is, sőt: ő ült a vágóasztalnál is. Ennek köszönhetően a ritmus feszes, a szerkezet egységes, nincsenek üresjáratok vagy töltelékjelenetek. Külön ki kell emelnem az álomjelenetek hibátlan megvalósítását. A sztori a valóságból mindig egyetlen pillanat alatt ugrik át az álomba, ahol pontosan olyan kontextus nélküli és hirtelen megszakadó, lezáratlan jelenetsorokon megyünk át, mint ahogy a valóságban álmodik valaki. Álmainkban ugyanis nincsenek magyarázatok, nem működnek a realitás korlátai, a semmiből kerülnek elő, és leggyakrabban éppoly hirtelen tűnnek is el a semmibe ezek a nem ritkán szürreális kis epizódok. Ennyire pontosan és realisztikusan ritkán mutatják be agyunknak ezt a különös tevékenységét.

Állítólag eredetileg Adam Sandler kapta volna a főszerepet, és a film egyik producere, a szintén nagyon nem evilági koncepciókban gondolkodó és alkotó Ari Aster rendezte volna, de változott a helyzet. És mennyire jó, hogy így alakult! Nicolas Cage engem még az Adaptáció c. Spike Jonze-agymenés kapcsán győzött meg arról, hogy nagyságrendekkel komplexebb feladatokra hivatott, mint a mára mémesült, korai akcióhős szerepei. Az Adaptáció azért is jutott most eszembe, mert itt is egy nagyon hasonló karaktert kell eljátszania, és Cage minden rezdülése zseniális – szinte fürdik ennek a kínosan vicces személyiségnek a megformálásában.

Nagy erénye a filmnek, hogy sokféle társadalmi jelenségnek képes görbe tükröt tartani anélkül, hogy egyetlen pillanatig is szájbarágós vagy didaktikus lenne. Sokaknak talán pont azért lesz furcsa, mert nem is olyan magától értetődő és egyértelmű az üzenete, mint ahogyan azt remélnénk. Ráadásul a lezárása is szinte álomszerűen elvágott, ami elsőre bennem is egyfajta hiányérzetet hagyott, de ha a film teljes szerkezetét és kontextusát nézzük, akkor nagyon is adekvát dolog lehet így elvágni egy olyan történetet, amit javarészt furcsa álomsnittekből varrtak össze. Aki szereti a tragikomédiát, nem retten vissza a formabontó szerkezettől és történettől, képes elengedni a fantáziáját és nem fél az álomvilág néha furcsa, máskor kifejezetten félelmetes szürrealitásától, annak maradandó élményt fog okozni az Álmaid hőse. De azok se hagyják ki, akiket foglalkoztat a “tizenöt perc hírnév”, a cancel culture és hasonló, korunkat meghatározó társadalmi és médiajelenségek. Nicolas Cage rajongóinak pedig egyenesen kötelező!

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

Álmaid hőse (Dream Scenario)
amerikai horror-vígjáték, 102 perc, 2023
PG: 16

rendező: Kristoffer Borgli
forgatókönyv: Kristoffer Borgli
zene: Owen Pallett
operatőr: Benjamin Loeb
vágó: Kristoffer Borgli

főszereplők:
Nicolas Cage
Julianne Nicholson
Lily Bird
Jessica Clement
Paula Boudreau
Marnie McPhail
Tim Meadows
Dylan Baker
Maev Beaty
Dylan Gelula
Michael Cera
Kate Berlant