Egy kislány a szüleivel egy erdei tisztáson álló kunyhóban vakációzik, amikor rájuk tör négy felfegyverkezett idegen, és egy teljesíthetetlennek látszó ultimátumot ad nekik. A család nem hisz a betolakodóknak, és menekülni próbálnak a kilátástalan helyzetből. Kihagyott ziccerekkel és furcsán átírt befejezéssel forgatott regényadaptáció, aminél láttunk már sokkal jobbat is a rendező munkái között. SPOILERMENTES élménybeszámoló.
M. Night Shyamalan legutóbbi filmje egy nagyon érdekes regény nem túl ügyes feldolgozása. Paul Tremblay Kunyhó a világ végén c. misztikus thrillere klasszikus kezdőpontról indul: családi hétvégi kiruccanás egy erdei tisztáson álló, mindentől elzárt faházban. A kisiskolás korú Wen (Kristen Cui) és két apukája (Jonathan Groff és Ben Aldridge) nem sokáig élvezhetik a természet zavartalan nyugalmát, mert négy baljós idegen tör be hozzájuk különös, házi készítésű kézi fegyverekkel. Senkit nem akarnak bántani, de közlik, hogy küszöbön a világvége, amit a család csak úgy akadályozhat meg, ha megadott időben hármuk közül saját kezűleg feláldozzák egyiküket. Öngyilkosság és baleseti halál nem számít, és a négy betörő sem segíthet nekik. Ha nem teljesítik a kegyetlen küldetést, válogatott bibliai csapások sújtják az egész emberiséget, és végül csak ők hárman maradnak az egész bolygón.
A két férfi először természetesen pszichopata, kattant embereknek gondolja a váratlan jövevényeket, de a nézőben egy idő után felmerül a gyanú, hogy a furcsa idegenek igazat beszélnek, hiszen a megtagadott és kihagyott áldozati események után valóban sorra érkeznek a megjövendölt csapások.
Itt kellene következzen az, hogy a szereplők lassanként felfogják: nem őrültekkel van dolguk, és be kellene induljon a mérlegelés, hogy a családjuk egysége, vagy az egész emberiség jövője a fontosabb számukra. Ám a két férfit szinte a film végéig csak a lányuk és saját maguk megmentése köti le. Az egyik kihagyott ziccer tehát az ismert pszichológiai dilemma megfelelő hangsúllyal való közvetítése a nézők felé: képesek vagyunk-e feláldozni egy szerettünket egy nagyságrendekkel nagyobb morális cél érdekében.
A rendező, aki a korai filmjei után mostanában egyre középszerűbb és koncepciótlanabb alkotásokkal lombozza le a rajongóit, sajnos a második ziccer kihagyásával szerintem le is nullázta az adaptáció alapját képező regény egyik legnagyobb erényét. A spoilermentesség miatt részleteket nem árulhatok el, de a regényben egy nagyszerű csavarral lepi meg az író az olvasóit, Shyamalan pedig (aki eddig a pontig hűen követte a cselekményszövéssel a könyvben leírtakat) valami miatt jó ötletnek tartotta ezt a fantasztikus csavart kinyírni. Nagy kár volt.
Habár végső soron érthető (vagy legalábbis magyarázható) az alternatív befejezés motivációja, a lezárás ezáltal sablonos és unalmasan kiszámítható lett. Márpedig ha valamit elvárna az ember a Hatodik érzék, a Jelek és a Széttörve alkotójától, akkor az pont egy érdekes csavar, amivel gondolkodásra serkenti a film végéig feszültségben tartott nézőt. A végeredmény egy átlagos szabadulós filmhez mérve semmiképpen nem rossz, de a központi morális dilemma feldolgozása szempontjából sajnos végtelen űrt hagy maga után. Így aztán a végső élményt sem a színészek egészen átélt játéka, sem az érdekes technikai megoldások (például a vágásoknál alkalmazott trükkös mélységélesség-manipuláció) nem menti meg. Egyszernézős, vasárnap délutáni film, ami a kíváncsibb nézőket esetleg a regény elolvasására is késztetheti.
További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.
Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon
Kopogás a kunyhóban (Knock at the Cabin)
amerikai misztikus thriller-horror, 100 perc, 2023
PG: 16
rendező: M. Night Shyamalan
forgatókönyv: Paul Tremblay regénye nyomán M. Night Shyamalan, Steve Desmond és Michael Sherman
zene: Herdís Stefánsdóttir
operatőr: Jarin Blaschke, Lowell A. Meyer
vágó: Noemi Katharina Preiswerk
főszereplők:
Dave Bautista
Jonathan Groff
Ben Aldridge
Kristen Cui
Nikki Amuka-Bird
Rupert Grint
Abby Quinn
