Egy nő összefog a nevelt lányával, hogy felkutassa a váratlanul és nyomtalanul eltűnt férjét. A közös nyomozás során hamarosan rádöbbennek, hogy a férfi, akit keresnek, nem az az ember, akinek addig ismerték. Izgalmas thrillersorozat, ami a felszínen zajló krimi alatt a bizalom, a családi kötelék és az önfeláldozás kérdéseit is körbejárja. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Nem tudom, a kritikusok és a nézők többsége mit vár el egy jó sorozattól, de ezt például szerintem egészen méltánytalanul húzták le szinte minden létező fórumon a végletekig. Szerencsére a kritikákra ritkán adok, és most is csak utólag olvastam őket, így most végigizgulhattam egy nagyon jó kis sztorit, ami nem mellesleg Laura Dave azonos című bestseller regényének igen pontos adaptációja. Bár a regényt nem olvastam, a kritikák egy része épp azt kéri számon az alkotóktól, hogy a sorozat túlságosan is hűen követi a könyvben leírtakat. Nos, ez az a szint, ami nálam átlépi az öncélú kötözködés határát, úgyhogy én azt javaslom, kritikák helyett inkább a könyvet olvassátok, és persze a sorozatot nézzétek!

A történet egy klasszikus krimi-thriller szituációval nyit: mindenféle előzetes jel nélkül eltűnik a főszereplő, és csak két, egészen rejtélyes üzenetet hagy maga után. Az egyikben az újdonsült feleségét kéri meg arra, hogy nevelt lányát védje meg, a másikban a lányától kér bocsánatot. A lány, aki láthatóan kamaszkorára sem heverte ki teljesen, hogy fiatalkorában egy tragikus autóbalesetben elveszítette édesanyját, kénytelen együttműködni a legkevésbé sem kedvelt nevelőanyjával, hogy kiderítsék, mi lehet apja eltűnésének hátterében.

A közös nyomozás egyre veszélyesebb vizekre tereli a két nőt, akik lassanként rádöbbennek, hogy a férfi, akit ismerni véltek, egy egészen más személy, mint akivel együtt éltek. A kamaszlány lesz a nyomozásban a kulcs, hiszen csak neki vannak olyan régi, habár eléggé fakó emlékei az apja múltjából, amelyeken elindulhatnak. A lány és nevelőanyja közötti bizalom lassú felépítése közben legbelül mindketten azzal a kihívással küzdenek, hogy az egyre baljósabb információmorzsák alapján kirajzolódó kép ellenére se veszítsék el hitüket a férfiban, akit nagyon szeretnek.

A történet a nyomozás során felbukkanó kirakós darabok végső képpé való összeállításával elég lassan bomlik ki, de egy pillanatra sem válik unalmassá. A sokak által panaszolt lassú történetvezetést ugyanakkor jó ütemben adagolt és emelt feszültséggel, visszaemlékezésekből felépített karakterrajzokkal, és egészen hiteles színészi játékkal teszik észrevétlenné (már amennyiben hagyod magad bevonódni – ez nekem elég könnyen ment). Jennifer Garner profi, hiteles játékát önmagában is élvezet nézni, de az Easttowni rejtélyekből ismert Angourie Rice is hihetően alakítja a fokozatosan meglágyuló, dacos tinédzser szerepét. Ha csak nem vagy nagyon profi rejtélygyilkos, akkor garantáltan minőségi szórakozást nyújt majd ez a sorozat, ami az izgalom mellett kicsit el is gondolkodtat a család, a bizalom és az áldozatkészség kérdéseiről.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon