Zsófi örökbeadja a nem várt terhességből született gyermekét. Hat hete van arra, hogy meggondolja magát, és visszavonja az örökbeadási nyilatkozatát. A film a zűrös családi háttérrel rendelkező 17 éves élsportoló lány szemén keresztül mutatja be a nyílt örökbefogadásnak ezt a másfél hónapját. Olyan szemszögből kapunk életszerű betekintést ebbe a kérdésbe, ahonnan eddig nem nagyon láthattuk. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur filmje Magyarországon 2022-ben debütált Miskolcon a CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon. Hivatalos mozipremierjére hosszú küzdelmek, és számtalan nemzetközi szakmai elismerés után, 2023 márciusában került sor, szeptember végétől pedig már az HBOMax kínálatában is elérhető. Ez utóbbi nem csupán a film érthetetlen forgalmazási mizériája miatt nagy szó, hanem a streaming szolgáltató által nemrég végzett strukturális átalakítás miatt is (amikor rengeteg magyar és egyéb európai alkotást távolítottak el a palettáról).

A rendező-forgatókönyvíró házaspár nagyon régóta foglalkozik a nyílt örökbefogadás témájával a dokumentumfilmes közegben, de egész estés nagyjátékfilmben most először dolgozták fel a kérdéskört. A film két érdekessége egyrészt az alkotópáros szakmai múltjából eredő dokumentarista látásmód és eszköztár, másrészt a nézőpont egyedisége. Az ugyanis viszonylag ritka, hogy az örökbefogadás témáját az örökbeadó anya szemszögéből mutassák be. Ettől persze még lehetne sablonos a film, de a főszerepet alakító, elsőfilmes Román Katalin teszi még érdekesebbé és értékesebbé az egészet. A fiatal színésznőnek ugyanis klasszikus színészképzési tapasztalata nincs (épp a sokadik, sikertelen SZFE-s felvételije után kereste meg őt a rendező a főszereppel), ami egyfelől lehet hátrány, ugyanakkor jó kezekben előnyt is jelenthet, hogy még egyetlen metódus sablonjai sem váltak nála rutinná. Az eredmény a nemzetközi szakmai elismerések szerint is egyértelműen pozitív.

Zsófi (Román Katalin), az érettségi előtt álló, tehetséges asztalitenisz-játékos épp egy sportkarrierjét meghatározó versenyre készül, amikor súlyos döntést kell meghoznia. Későn felismert, nem várt terhessége nem csak a sportkarrierje, de a családi háttere miatt is óriási teherként zuhan rá. Alkoholproblémákkal és zűrös magánéleti kapcsolatokkal küzdő édesanyja (Járó Zsuzsa) ugyanis egyedül neveli őt és húgát (Lana Szczaurski) egy kis panellakásban. Zsófi a nyílt örökbeadás mellett dönt, a várandósságát pedig az iskolában és még a testvére előtt is titkolja. Az utolsó pillanatig elkötelezetten edz, és látszólag szenvtelenül, gépiesen tolja végig a szülésig tartó időszakot.

A problémák az örökbeadási szerződés aláírása után kezdődnek. A magyar törvények szerint a biológiai anyának a szerződés aláírásától számított hat hét áll rendelkezésére ahhoz, hogy ha meggondolja magát, visszavonja a döntését. Habár a fiatal lány alig várta, hogy megszülhesse és örökbe adhassa a gyermekét, a szülés utáni fizikai és lelki megpróbáltatásokra egyáltalán nem volt felkészülve. Ahogy mi, nézők sem igazán vagyunk képben azzal kapcsolatban, hogyan éli meg egy nő a gyermekéről való kényszerű lemondást. Hiába megy szinte utópisztikusan olajozott módon a hivatalos ügyintézés, hiába jó a kapcsolat a folyamat minden résztvevőjével, Zsófinak teljesen egyedül kell megküzdenie az egyre fokozódó testi-lelki fájdalmakkal.

Annak ellenére, hogy helyenként kicsit darabos-döcögősek a párbeszédek, és időnként látszik a főszereplő rendkívül komplex karakterábrázolásához szükséges előképzettség hiánya, a végeredmény nagyon is szívbemarkoló és megindító. Ebben azon túl, hogy Román Katalin valóban egy csiszolatlan gyémánt, annak is nagy szerepe van, hogy a filmes eszközök félig dokumentaristák ugyan (sok ultraközeli kép, a főszereplő kézikamerás követése hátulról, a dialógok minimalista, gyakorlatias kialakítása), de a jól kiválasztott betétzenék, a kompozíció, a színek és a vágás, tudatosan adnak magas színvonalú művészi értéket az összképhez.

Nagy erénye a filmnek, hogy bár a drámai helyzetben nem keres bűnösöket és nem avat hőssé senkit, ennek ellenére képes együttérzésre és gondolkodásra késztetni a nézőt. A főszereplő határozott, mégis nagyon komplex személyiségű karakter: eltökélt a karrierje iránt, és bár egyszer valószínűleg elkövetett egy felelőtlenséget, nagyon is felelős, felnőtt döntéssel próbálja azt helyrehozni. És miközben éjjel-nappal küzd a döntése nem várt következményeivel, időnként gyerekesnek tűnő húzásokra is vetemedik, sokszor okoz kellemetlen meglepetést a környezetének, lelki és fizikai ereje mégsem hagyja el, amikor a problémás édesanyja helyett kell, hogy egyfajta pótanyaként talpon álljon a saját húga mellett.

Ha hozzám hasonlóan ti is kihagytátok volna a mozibemutatót, mindenképpen és határozottan javaslom, hogy most pótoljátok streamingen. Szakonyi Noémi Veronika érzékenyen és alaposan járja körbe ezt a rendkívül nehéz döntést és annak következményeit olyan nézőpontból, ami egyrészt eddig fájóan hiányzott, másrészt kihagyhatatlan ahhoz, hogy teljesebb képet kaphassunk a témáról. A nyitott befejezés pedig kiválóan alkalmas lehet vitaindításra, továbbgondolásra, vagy csak a látottak egyéni értelmezésének kialakítására.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

Hat hét
magyar filmdráma, 95 perc, 2023
PG: 12

rendező: Szakonyi Noémi Veronika
forgatókönyv: Vincze Máté Artur, Daoud Dániel
zene: Sperling Andor
operatőr: Dévényi Zoltán
vágó: Hargittai László, Vághy Anna

főszereplők:
Román Katalin
Járó Zsuzsa
Szczaurski Lana
Balsai Mónika
Mészáros András
Györgyi Anna
Takács Katalin
Keresztesi Kitty
Molnár Kendra
Novák Laura