Gasztronómiai és ökölvívói karriervágyaik teljesítése céljából különös érdekszövetséget köt egy milliárdos lánya és egy nehéz sorsú, egyedülálló anya fia. Egy nagyon kedves német romkom, ami nem akarja megváltani a világot a szegények és a gazdagok életének szembeállításával, de nem is marad meg a zsáner felszínes, amerikai termékeinek súlytalanságában. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Ritkán nézek, és még ritkábban ajánlok romantikus vígjátékot, mert ebben a műfajban mindennél válogatósabb vagyok. A Netflix első német filmes produkciója viszont annak ellenére átment nálam a teszten, hogy a történetét és dramaturgiáját tekintve nincs benne semmi egyedi – de erről majd kicsit később. A film 2020-ban került fel a streaming szolgáltató kínálatába, rögtön az első német nyelvű sorozatuk, a Dark c. sci-fi befejezése után. További közös pont a két német alkotásban az egyik női főszereplő, Lisa Vicari, aki miatt egyáltalán késztetést éreztem ennek a filmnek a megnézésére – és úgy tűnik, nem volt rossz a megérzésem, nem csupán Lisa alakítása miatt.

Ahogy fentebb említettem, a történet szinte csak olyan elemekből van összeállítva, amelyeket korábbról jól ismerhetünk. Adott egy milliárdos családból származó, fiatal lány, Isabella (Lisa Vicari) aki az érettségi után a saját útját szeretné járni: egy New York-i menő szakácsiskolában szeretné a gasztronómiai tehetségét csiszolni. Isi dúsgazdag szüleinek persze teljesen más elképzelésük van a lány továbbtanulását illetően, ezért zárolják az egyetemi oktatására fenntartott számláját, hogy ezzel is megakadályozzák a lány különutas karrierépítését.

A csalódott, de eltökélt lány véletlenül összefut egy zűrös családi hátterű, egyszerű és szerény körülmények között élő, szabadidejében profi ökölvívó karrierről álmodozó sráccal, Ossival (Dennis Mojen), és már kész is a mesterterv: Isi úgy próbálja a szüleiből kizsarolni a neki járó tandíjat, hogy romantikus kapcsolatot színlel a családjuk társadalmi státuszába semmilyen módon nem illeszkedő fiúval. Természetesen Ossinak is kapóra jön a látszatkapcsolat, hiszen cserébe a felvállalt “szerepéért” egy fontos bajnoksághoz való részvétel finanszírozását kéri a lánytól.

A gazdag lány – szegény fiú alaphelyzet a klasszikus drámairodalommal egyidős, tehát már az alapszituációnál azt gondolhatnánk, hogy unatkozni fogunk. A kölcsönös érdekkapcsolat okán színlelt szerelem, amiből természetesen előbb-utóbb valós érzelmek csíráznak ki, szintén nem hat újdonságként annak, aki az elmúlt néhány évtizedet nem egy kavics alatt, vagy a Holdon töltötte. Az eltartott kisujjal kávézó, végletekig anyagias és érdekelvű gazdag család képmutató fényűzése és az otthonukba páros lábbal ajtót berúgva megérkező egyszerű fiú kontrasztja is üvölt a sablonos, olcsó szitkom elemek előrángatásáért. Az egymás kölcsönös megismerése révén leomló előítéletek, a teljesen valószerűtlen páros mélyebb megismerkedése, és az emberi tulajdonságaik felismeréséből kialakuló szerelmük sem kifejezetten újkeletű téma.

A látszólag alaposan lerágott csontok ellenére Isi és Ossi csetlő-botló egymásra találása mégis elképesztően jól működik. A film elején a két főszereplőt a gyerekkoruktól a jelenig tartó, az Amélie csodálatos életének kezdő képsoraihoz hasonló ritmussal és narratívával vágott montázsból ismerhetjük meg, ami a francia filmmel való hasonlósága ellenére nagyon is egyedi, és – nincs rá jobb kifejezés – németes. A történetvezetés a kiszámíthatósága ellenére végtelenül szórakoztató, mert egyrészt ízléstelen és elcsépelt poénok helyett végig kedvesen vicces szituációkkal operál. Másrészt mind a főszereplők, mind a fontosabb mellékszereplők életszerűek, természetesek, és a vígjátéki helyzetek ellenére sehol sem csapnak át ripacskodásba. Még a romantikus vígjátékokra jellemző, befejezés előtti szakítós-kibékülős fordulatot sem a szokásos, eltúlzottan teátrális megoldással vezették fel, hanem a történettel teljesen koherens módon természetes, könnyed átfordítással. Tőlem külön piros pont jár azért, hogy az elcsépelt “és boldogan éltek, míg meg nem haltak” típusú lezárás helyett a lehetőségeket jobbára nyitva hagyó narrációval zárul a film. Ez a zárásként felmondott kis epilógus egyébként a főszereplők felnövését bemutató prológussal tudatosan felépített keretes szerkezetbe helyezi az egész filmet.

Kevés olyan romantikus vígjáték van, ami nincs túljátszva, amiben olyan hiteles, természetes karakterek szerepelnek, akikkel könnyű azonosulni, és amiben olcsó poénok helyett a mindennapokból vett, kedvesen vicces szituációk adják a humorforrást. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy rózsaszín cukormázat vagy csöpögős romantikát nyomokban sem tartalmaz, ellenben nagyon jól válogatott, menő zenékkel dobják fel, akkor nem kérdéses, hogy ezt a filmet azoknak is bátran merem ajánlani, akik egyébként messzire kerülik a romantikus témájú történeteket. Ha könnyed szórakozásra vágysz, de unod már az amerikai romkomok üres, vagy épp nagyon okosnak látszani akaró világát, akkor ez egy üdítő alternatíva lehet. Mert az Isi és Ossi nem felszínes, de nem is akar világmegváltó hangulatot kelteni, és tökéletes arányban tartalmaz szórakoztató, humoros elemeket, de elgondolkodtató, lélekmelengető pillanatokat is, mindezt laza, könnyed stílusban.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Kövesd a Filmtro blogot a közösségi médiában is:
Facebook
Instagram
mastodon

Isi és Ossi – Zsák a foltját (Eredeti cím)
német romantikus vígjáték, 113 perc, 2020
PG: 16

rendező: Oliver Kienle
forgatókönyv: Oliver Kienle
zene: Michael Kadelbach
operatőr: Yoshi Heimrath
vágó: Knut Hake

főszereplők:
Lisa Vicari
Dennis Mojen
Christina Hecke
Hans-Jochen Wagner
Ernst Stötzner
Walid Al-Atiyat
Susanna Capurso
Zoe Straub
André Eisermann