Az ártatlanok

Az ártatlanok

Négy kisgyerek a nyári szünet közepén szuperképességeket fedez fel magán. Az eleinte szórakoztató és izgalmas játék egy ponton gellert kap, és kezdetét veszi egy hátborzongató küzdelem, ami kívülről, a felnőttek világából nézve láthatatlan. Stephen King és William Golding gyereksztorijainak társadalomkritikája egy skandináv pszichothrillerbe csomagolva, hihetetlenül tehetséges gyerekszínészekkel leforgatva. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

A gyerekkor nagyon különös korszaka az ember életének. Folyamatosan új dolgokkal, érzésekkel, jelenségekkel találkozunk, ezek közül nagyon sokat nem is értünk még, és emiatt konstans felfedezés és kísérletezés az életünk. A világgal való ismerkedés közben nagyon sok pozitív élmény ér minket, és később ezek maradnak meg az elménkben a gyermekkor emlékeként. Ugyanakkor ebben az időszakban szembesülünk a legfélelmetesebb dolgokkal is, és ahogy Az ártatlanok rendezője, Eskil Vogt fogalmazott egy interjúban: egész későbbi életében nem tud olyan intenzív félelmet átélni az ember, mint gyermekkorában. A mindannyiunkban eltemetett félelmek, és a világ felfedezésének kendőzetlen, szépítés nélküli, teljes érzelmi spektruma az, amit újra átélhetünk most ebben a bő két órás, koprodukciós drámában.

Rakel Lenora Fløttum Az ártatlanok c. filmben

A történet egy skandináv mércével mérve lepukkant, norvég külvárosi lakótelepen játszódik a nyári iskolaszünet közepén. A szerencsésebbek ilyenkor nyaralnak, de a film főszereplői valamilyen módon mind az ottani társadalom peremén élnek, ezért a gyerekek jobb híján a telep körüli játszótéren és erdőszélen múlatják az idejüket. Ida (Rakel Lenora Fløttum) még csak 9 éves, de már gyakran megkapja a felelősségteljes feladatot, hogy nap közben felügyeljen Annára (Alva Brynsmo Ramstad), a szinte katatóniás autizmussal élő, 13 év körüli nővérére. Amikor megismerkedik a vele egykorú Bennel (Sam Ashraf), akit az édesanyja egyedül és elhanyagoló módon nevel, még nem sejti, hogy a srác telekinetikus képességei később gonoszsággal vegyülve mekkora bajba fogják keverni őt.

Alva Brynsmo Ramstad és Rakel Lenora Fløttum Az ártatlanok c. filmben

Később Aisha (Mina Yasmin Bremseth Asheim) is csatlakozik a csapathoz, akit pszichés problémákkal küzdő édesanyja szintén egyedül nevel. Először Aisha és Anna között alakul ki egy természetfeletti kapcsolat: képesek egymás gondolatait hallani, és távolból kommunikálni egymással. Aisha közelében Anna is kiszakad egy kicsit a katatón állapotból, képes a figyelmét a külvilágra irányítani, és beszélni is tud. Egyfajta szimbiotikus kapcsolat alakul ki közöttük, és amikor Ben is csatlakozik, elkezdenek kísérletezni a szuperképességeikkel.

Az eleinte szórakoztató játék azonban egy gyerekes vita során eldurvul, a gyerekek közötti sérülékeny dinamika felbomlik, és Ben különös képességű játszótársból életveszélyes ellenséggé válik. A misztikus-szuperhősös külsőségek mögött végig érezhető a fentiekben említett kísérletezős, határfeszegetős felfedezés, ami felnőtt moralitással szemlélve egyre aggasztóbb szélsőségek felé kezd tartani. A folyamatosan eszkalálódó drámai feszültség a film csúcspontján egy klasszikus, jók a gonoszok ellen csatában ér véget, aminek különlegessége a briliáns dramaturgiai megoldásban rejlik: úgy játszódik le a végső küzdelem, hogy közben a gyerekeket körülvevő zsúfolt embertömeg az egészből semmit nem érzékel.

Mina Yasmin Bremseth Asheim Az ártatlanok c. filmben

Viszont nem csak a végkifejlet van a gyermeki világba bezárva: Az első másodperctől az utolsóig a gyerekek (főként Ida) szemén keresztül láthatjuk és élhetjük át a történetet. A ritkán előforduló, felszabadult, játékos pillanatokat a különböző félelmetes dolgok intenzív sorozata kíséri. Szörnyszerű, mozgó árnyékok, ismeretlen, rémisztő zajok, baljóslatú, sötét katakombának tűnő pincerendszer a társasház alagsorában: megannyi intenzív élmény, ami beindítja a gyermeki fantáziát és hideglelős rettegést okoz. A felnőttek a filmben szinte csak kellékként szolgálnak – nagyon ritkán jelennek meg, csak olyan gyakorisággal, ahogyan a gyerekek találkoznak velük. Ezzel szemben az egymással és a külvilággal való kapcsolatuk központi szerepet kap: valószerűtlen barátságok, félszavakból is megértett érzések, és a kizárólag gyerekek között elképzelhető szövetségek jelennek meg a misztikus képességeken, mint metaforákon keresztül.

Hiába gyerekközpontú a nézőpont, a hangulata a skandináv krimikre jellemzően hideglelős, nyomasztó, és az első másodperctől kezdve vágható feszültség a dráma kibontakozása során lassan, de biztosan fokozódik. Mindezt a háttérzene helyett alkalmazott vészjósló morajlással, meditációs hangtálakéhoz hasonló kongatásokkal, és a sivár, egyhangú lakótelepen a szürkületben lassan pásztázó vágóképekkel érik el. Mind a szuperközeli, mind a nagytotál képek gyönyörűek, a különleges effektek pedig meggyőzően élethűek.

Sam Ashraf Az ártatlanok c. filmben

Ami mégis elviszi az egész filmet a hátán, az a négy, zseniális gyerek főszereplő. Nem túlzás, ha azt mondom: ennyire természetesen, életszerűen és hitelesen nem láttam még 8-10 éves gyerekeket filmben játszani. Akár felhőtlen bolondozásról, akár rácsodálkozásokról, vagy félelemről van szó, elképesztő könnyedséggel és mindennemű manírtól mentesen alakítanak a srácok, a dialógusaik olyanok, mintha nem is egy forgatókönyvből jönnének. Külön ki kell emelni az Anna szerepét alakító Alva Brynsmo Ramstadot, akiről egyszerűen azt hittem, hogy valóban súlyosan autista, annyira tökéletesen hozza ezt a karaktert.

Az ártatlanok főszereplői, középen a rendezővel

Az ártatlanok nagyon nem könnyű film, és nem is ajánlott mindenkinek. Igazi lélek- és időutazás egy életkorba, amiről már csak rózsaszín emlékfoszlányaink lehetnek. A gyermeki lélek minden aspektusának kendőzetlen bemutatása sokkoló lehet a felnőttek világából nézve, de ha elég nyitottan ülünk le elé, kifejezetten izgalmas élményben lesz részünk, hiszen nem öncélú nyomasztást kapunk, hanem egy nagyon is többrétegű filmet. Van benne egy vaskos pszichodráma, egy skandináv misztikus thriller, egy különös szuperhősös kalandfilm, és ahhoz sem kell nagyon mélyre ásnunk, hogy észrevegyük a súlyos társadalomkritikát is. Mindez együttesen elég erős élmény – gyenge idegzetűek inkább kerüljék, de ínyenceknek kifejezetten ajánlott!

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.


Az ártatlanok (De uskyldige)
norvég-svéd-dán-finn-francia-angol misztikus dráma, 117 perc, 2021
PG: 18

rendező: Eskil Vogt
forgatókönyv: Eskil Vogt
zene: Pessi Levanto
operatőr: Sturla Brandth Grøvlen
vágó: Jens Christian Fodstad

főszereplők:
Rakel Lenora Fløttum
Alva Brynsmo Ramstad
Sam Ashraf
Mina Yasmin Bremseth Asheim
Ellen Dorrit Petersen
Morten Svartveit
Kadra Yusuf
Lisa Tønne

Kommentek

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.