A Shakespeare-t is megihlető Amleth herceg mitikus legendáját feldolgozó akciódús kalandfilm, amely ötvözi a skandináv mondavilágot a középkori Észak harcos történelmi eseményeivel. Látványos, külsőségeiben korhű és pontos, karaktereiben a szuperhősöket messzire elkerülő, intenzív hangulatú és látványvilágú mitológiai dráma. ENYHÉN SPOILERES élménybeszámoló.

Robert Eggers (A világítótorony, A boszorkány) harmadik nagyjátékfilmje az előző kettőhöz hasonlóan a régmúltba repít vissza minket, egészen pontosan az izlandi honfoglalás idejére, ami egyébként időben szinte teljesen egybeesik a magyar honfoglalással. A skandináv mitológiai történet a prózai Edda egy olyan részét dolgozza fel, amely alapul szolgált Shakespeare Hamletjéhez is: Amleth herceg rendíthetetlen küzdelmét apja halálának megbosszulásáért.

A bő két órás film nyitányában Aurvandil király (Ethan Hawke) győztes csatából tér haza Izlandra feleségéhez, Gudrún királynéhez (Nicole Kidman) és fiához, Amleth herceghez (Oscar Novak, később Alexander Skarsgård). Az uralkodó – látván fivére, Fjölnir (Claes Bang) hatalomvágyó irigységét – egy meglehetősen bizarr szertartás keretein belül rögvest megesketi a még gyerekkorú trónörököst, hogy halála esetén bosszút áll majd érte. Nem is kell sokat várni a sötét jövőre, Fjölnir ugyanis hamarosan alattomos módon megöli Aurvandilt, majd elveszi feleségül Gudrúnt, Amlethnek viszont sikerül elmenekülnie a szigetről. Az apjától és a tróntól megfosztott Amleth-et innentől kezdve egy cél vezérli: beteljesíteni a bosszút, amire apjának megesküdött, ezzel egyúttal biztosítva is magának a helyet a Valhallában.

A fiú egy vérszomjas és kegyetlen viking közösségben talál menedéket, felnőve kemény harcossá válik, és egy ponton elérkezettnek látja az időt küldetése beteljesítésére. Egy rabszolgahajón együgyű szolgának tettetve magát megérkezik Izlandra, egyenesen nagybátyja birtokára, megismerkedik és szövetséget köt egy rabszolganővel, Olgával (Anya Taylor-Joy), aki egyetlen bizalmasa és pártfogója lesz a magányos küldetés végrehajtása során.

Eggers és a forgatókönyv társszerzője, Sjón természetesen sok helyen eltért az irodalmi alapoktól, amit nem lehet nekik felróni hibaként, hiszen mégis egy akciófilmbe oltott mitikus dráma volt a cél. Ugyanakkor nagy erénye a forgatókönyvnek, hogy messzire elkerüli a mostanában divatos, halivúdi Thor-filmek kliséit. Annak ellenére, hogy a mitológiai elemek vizuális megjelenítése elképesztően látványos lett, nem változtatta a szereplőket modern szuperhősökké, hanem ragaszkodott azok kor- és valósághű megjelenítéséhez. A hitvilág szerepe egy viking harcos életében nem engedi meg, hogy óriási jellemfejlődésen menjen keresztül, így nem fogunk katartikus változásokat látni egy bosszúra éhes, megsebzett fiún akkor sem, ha a sors épp tálcán kínálja neki a modern filmdrámákra jellemző fordulatok lehetőségét.

A film technikai megoldásai is erősítik a korhű összhatást: szinte végig természetes (vagy annak ható), fényekkel dolgoznak, így az északi szigetország félhomályossága tökéletesen illeszkedik a sötét, baljós hangulatú eseménysorhoz. A skandináv mitológia természetfeletti világa lenyűgözően látványos látomásokkal és hanghatásokkal jelenik meg, míg a középkori északi falvak és emberek szinte történelmi hűségű reprodukciót kapnak. Végig az az érzése az embernek, hogy egy mitológiai történet és egy történelmi kalandfilm nagyon ügyes keverékét látja, miközben az első másodperctől az utolsóig csontig hatoló északi hangulat uralkodik.

A hangulatfestő vizuális elemek, az ősi skandináv dallamvilágra épített filmzene és a sound design úgy magába szippantja a nézőt, hogy a színészi játék itt már szinte háttérbe is szorul. Persze szó sincs arról, hogy gyenge alakításokat látnánk, hiszen a főbb szerepekre kiválasztott színészek szinte mind a szakma nagyágyúi. Egyszerűen csak nem hozta őket a rendező-forgatókönyvíró olyan helyzetbe, ahol kifejezetten brillírozhatnának. Hibátlanul teszik a dolgukat, ami sokszor, főleg Amleth esetében nem is olyan egyszerű az intenzív, rengeteg helyen bizarr és embert próbáló jelenetekben.

Kiszámíthatósága ellenére Az Északi egy izgalmas, rendkívül látványos, sötét hangulatú, kosztümös kalandfilm, ami gyönyörűen komponált mitikus víziókkal és erős gyomrot igénylő, naturalisztikusan véres jelenetekkel ötvözi a skandináv mitológiát a középkori Észak harcos történelmi eseményeivel. Kell hozzá erős idegzet (nem túlzás a 18-as korhatár!), de aki kedvelte Eggers korábbi munkáit, és egy kicsit is vonzódik a skandináv mondavilághoz, az egy igazi gyöngyszemet kap. Ha viszont a divatos, fantasy-be fordított Thor-filmek érdekelnek, akkor csalódás érhet.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Az Északi (The Northman)

amerikai akció-kalandfilm, 137 perc, 2022
PG: 18

rendező: Robert Eggers
forgatókönyv: Robert Eggers, Sjón
zene: Robin Carolan, Sebastian Gainsborough
operatőr: Jarin Blaschke
vágó: Louise Ford

főszereplők:
Alexander Skarsgård
Nicole Kidman
Claes Bang
Ethan Hawke
Anya Taylor-Joy
Björk
Willem Dafoe
Gustav Lindh
Elliott Rose
Eldar Skar
Oskar Novak