Frank Herbert ikonikussá vált, hatkötetes regényfolyamának első könyvéből forgatott lenyűgöző, egész estés mozifilmet Denis Villeneuve. Aki olvasta a regény(eke)t, annak kötelező, de annak is ajánlott, aki eddig kimaradt az Arrakis-élményből. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Az idei év általam legjobban várt filmjéről spoilermentesen könnyebb ajánlót írni, mint elfogulatlanul. Frank Herbert regényét először nagyon fiatalon olvastam, és akkor még csak a megálmodott különleges univerzuma fogott meg. Nemrég újraolvasva a hatkötetes regényfolyam első könyvét már sokkal tágabb perspektívába került a történet. A Dűnét nem véletlenül emlegetik úgy, mint a klasszikus science fiction egyik alapköve. Asimov és Herbert olyan alapokat rakott le a Dűnével és az Alapítvánnyal, amire azóta nagyon sokan építettek komplett birodalmakat, és amik egyfajta etalonként is értelmezhetők egy olyan világban, ahol időnként üres, értéktelen agymenéseket adnak el tudományos fantasztikus művekként.

A Dűne gyakorlatilag az alapja a regényfolyam egészének, és mint ilyen, rengeteg információt sűrít magába. Megismerteti velünk az Arrakis nevű sivatagbolygót, az univerzumot benépesítő uralkodóházak közül a kapzsi és könyörtelenül zsarnok Harkonneneket, valamint az igazságosságáról és hagyománytiszteletéről híres Atreideseket. Betekintést ad a történet központi helyszínéül szolgáló Arrakis ököszisztémájába, a bolygót uraló zsarnoki hatalmak miatt rejtőzködő életmódot folytató szabad nép, a fremenek hitvilágába és szokásaiba. Vallási és politikai összefüggések szövevényes kapcsolatrendszerét tárja fel előttünk, és mindez csupán a háttere egy izgalmas történetnek.

A történetnek, amelyben a Bene Gesserit nevű vallásos szervezet különleges kiképzésében részesült Paul Atreides (Timothée Chalamet) édesapja, Leto herceg (Oscar Isaac) átveszi a hatalmat az Arrakis fölött, de uralkodása még szinte el sem kezdődik, amikor egy árulás és a hataloméhes Harkonnen-ház vezetője miatt menekülniük kell. Paul túléli a zendülést, és édesanyjával, Jessicával (Rebecca Ferguson), akit a fremenek a Bene Gesserit évszázados aknamunkájának köszönhetően szentként tisztelnek, a sivatagban keresnek menedéket. És nagyjából ezen a ponton véget is ér a közel két és fél órás film, hátrahagyva a második részre a történet izgalmainak legjavát.

Persze így sem maradunk fordulatos események híján, nem is beszélve a különleges atmoszféráról, ami gyakorlatilag tökéletesen leképezi azt a hangulatot, amit az ember a regény olvasása közben érez. Denis Villenuve mindent beletett a filmbe, amitől a Dűne-hangulat kialakulhat:

A regény leírásait szinte tökéletesen követő vizuális megoldások (legyen szó akár a helyszínek felfestéséről, akár a különböző járművek és épületek megépítéséről) lenyűgözően monumentálisak, és esztétikailag olyan magas színvonalúak, hogy bármelyik pillanatban megállítva a filmet egy gyönyörű képregény egyik kockáját kaphatnánk.

Hans Zimmer filmzenéje is pontosan illeszkedik a Dűne-atmoszférához:
Egyszerre klasszikus és modern, grandiózus, de kerüli a filmzenei kliséket, innovatív eszköztárral dolgozik (vérfagyasztó torokének, különleges ütősök, elektronikus és hagyományos hangszerek használata), és persze az arab zenei elemek alkalmazása is jól eltalált választás.

Timothée Chalamet helyzete nem volt könnyű, mert Paul regénybeli hosszú, belső monológokkal felvázolt vívódásait kellett a színészet eszköztárával „tömörítve” megmutatnia, de ezt a kihívást nagyon jól teljesítette. Paul álmaiban megjelenő, a történet szempontjából kulcsfontosságú látomásokat magas művészi színvonalon valósították meg, még ha teljes mértékben nem is tudták visszaadni azt a tartalmat, amit Herbert megírt a könyvben. Persze nagyon nehéz egy ennyire komplex világot a regény részletességével filmvásznonra adaptálni, ezért aki nem olvasta a könyvet, az időnként talán elveszhet a furcsa részletekben, még ha az alkotók igyekeztek is a legfontosabb információkat ügyesen átadni a filmes eszköztárral.

Kicsit hiányoltam, hogy nem derült ki a mentátok (a számítógépek feladatainak kiváltására kiképezett, rendkívüli szellemi képességekkel rendelkező segítők) szerepe és helyzete. Ahogyan a fremen valláskultúrából is épp csak ízelítőt kaphattunk, így amikor egy ponton megemlítik, hogy Paul édesanyja, Jessica egy sayyadina, akkor az avatatlan nézőnek elképzelése sincs, hogy ez mit jelent, és mennyire fontos részlet. Remélhetőleg a második részben sok apróság a helyére kerül majd, ezáltal képbe kerülhetnek majd azok is, akik Herbert könyveit nem ismerik.

Mindent összevetve mégis elmondhatjuk, hogy a kultikussá vált regény jelentőségéhez méltó filmadaptáció született, amit mind a vizuális világa, mind a színészi alakításai, mind pedig a kísérőzenéje olyan szintre emel, amit bátran vállalhat a teljes alkotógárda. És ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a sok helyszínen forgatott Dűne belső terekben játszódó felvételeinek döntő többségét egy budapesti stúdióban vették fel. És mire ezeket a sorokat leírom, már hivatalosan is bejelentették, hogy a regény második felének filmes feldolgozása 2023. október 20-án debütál a mozikban. Aki megnézi az első részt, garantáltan várni fogja a folytatást, mert ahogy Csani mondja az első rész utolsó mondatában:

Ez még csak a kezdet.

Dűne (Dune)
amerikai-kanadai-angol-magyar sci-fi dráma, 155 perc, 2021
PG: 16

rendező: Denis Villeneuve
forgatókönyv: Frank Herbert regénye alapján Eric Roth, Denis Villeneuve, Jon Spaihts
zene: Hans Zimmer
operatőr: Greig Fraser
vágó: Joe Walker

főszereplők:
Timothée Chalamet
Rebecca Ferguson
Zendaya
Oscar Isaac
Jason Momoa
Stellan Skarsgård
Stephen McKinley Henderson
Josh Brolin
Javier Bardem
Sharon Duncan-Brewster
Chang Chen
Charlotte Rampling
Dave Bautista