Idő

Idő

M. Night Shyamalan Pierre-Oscar Lévy és Frederik Peeters képregényén (Sandcastle) alapuló filmje a szó szerint rohanó időről. Miért öregszik mindenki rohamtempóban? Van-e kiút a gyönyörű, de halálos csapdát rejtő tengerpartról? Izgalmas, közepesen erős Shyamalan alkotás, ami annyira bizarr és abszurd, hogy már önmagában ezért megéri. ENYHÉN SPOILERES élménybeszámoló.

Egy kétgyermekes amerikai család egy fényűző, trópusi nyaralóhelyre érkezik. Az egyébként is gyönyörű hely nyújtotta élményeket gazdagítandó, a hely vezetője felajánlja nekik, hogy kiviszi őket egy napra egy elzárt, még lenyűgözőbb partszakaszra. Amikor azonban több másik utazóval együtt ott hagyják őket az egyébként valóban festői szépségű parton, szinte azonnal sokkoló jelenségeknek lesznek tanúi.

Mindannyiuk öregedése felgyorsul – fél óra leforgása alatt egy évet öregszenek. Ez eleinte csak a gyerekeken és az egyik idős utazón tűnik fel, de hamarosan a középkorú családtagokon is félreérthetetlenül megjelennek a hipersebességgel felpörgött idő jelei. Mivel a találkozópontjukra nem tudnak visszatérni, és semmilyen kommunikációs lehetőségük nem maradt, megkezdődik a versenyfutás a szó szerint rohanó idővel. Egyszerre próbálják megérteni a jelenség okát, és közben megtalálni a menekülési lehetőséget, mielőtt mindannyiuk felgyorsított homokórája leperegne.

Aaron Pierre az Idő c. filmben

A horrorként is aposztrofált filmben ugyan van néhány ijesztő jelenet, de szerintem sokkal inkább a misztikus thriller, a sci-fi és a dráma keverékeként írható le, ami egyébként a rendező M. Night Shyamalan védjegyének is tekinthető. Persze korántsem öncélú rémisztgetésről van itt szó. Egyrészt a felgyorsított idővonalnak köszönhetően adódik a kissé már-már didaktikusan is kihasznált lehetőség: életkortól függetenül mindenki azonnal elkezdi új szemmel nézni a saját életét. Átértékelik az összes döntésüket, sajnálkoznak vagy lemondóan beletörődnek, de az közös bennük, hogy már soha többé nem úgy néznek önmagukra, mint előtte (és ez nem csak azért van így, mert néhány óra leforgása alatt a kisgyerekek kamaszokká, a középkorú szülők aggastyánokká válnak). A kétségbeesett kiútkeresés közben felgyorsult életdrámákat élnek át, és ahogy ez az ilyen filmeknél lenni szokott, egyre gyakrabban találkoznak az elkerülhetetlen halál élményével is.

Részlet az Idő c. filmből

Ahogyan a nyaralók a különös hatású partszakaszon az egyéni sorsaik közös pontjainak megtalálásával próbálják megfejteni, miért pont velük történik mindez, egészen közel jutnak a rejtély megoldásához. A nézők pedig a film végén kapják meg azt a fordulatot, amivel a helyére kerül minden, és értelmet nyernek a történetben gondosan elejtett apró utalások. Aki szereti a mindent részletesen elmagyarázó megfejtéseket, az örülni fog, nekem egy kicsit túlbeszéltnek, teátrálisnak hatott a leleplezés. Mindenesetre az utolsó jelenetekben kapunk egy olyan morális dilemmát, amin legalább a stáblista végéig elgondolkodhatunk, miközben próbáljuk kiheverni a film abszurditását.

Shyamalan tankönyvi pontossággal adagolja a feszültséget, véres jelenetek helyett klasszikus thriller elemekkel és egészen abszurd, életszerűtlen dialógusokkal borzolja az idegeinket, miközben azon izgulunk, hogy valaki azért élje túl ezt a groteszk szellemvasút-utazást. Ha a helyzet és a párbeszédek abszurditása nem lenne elég, az alkotók rátettek még egy lapáttal a fényképezés oldalán is: retró színezet, egy percre sem pihenő kamera, és a lehető legkülönlegesebb nézőpontok (hol félig a tengerből kibukkanva, hol a szereplők feje fölött, felülnézetből láthatjuk az eseményeket) erősítik a különleges hangulatot.

Thomasin McKenzie és Alex Wolff az Idő c. filmben

Nem ismerem a film alapjául szolgáló képregényt, és láttam már sokkal érdekesebb filmet is ebben a kategóriában (akár magától Shyamalantől is), de mind a különleges filmes eszközök, mind a kiváló színészi alakítások, mind pedig a film végén felvetett erkölcsi kérdés jelentősége miatt érdemes megnézni. Shyamalan-rajongóknak kötelező, a többieknek ajánlott.


Old (Idő)
amerikai thriller-dráma, 108 perc, 2021
PG: 16

rendező: M. Night Shyamalan
forgatókönyv: Pierre-Oscar Lévy és Frederik Peeters képregénye alapján M. Night Shyamalan
zene: Trevor Gureckis
operatőr: Mike Gioulakis
vágó: Brett M. Reed

főszereplők:
Gael García Bernal
Vicky Krieps
Alex Wolff
Thomasin McKenzie
Abbey Lee
Nikki Amuka-Bird
Ken Leung
Eliza Scanlen
Aaron Pierre
Gustaf Hammarsten
Rufus Sewell

Kommentek

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük