Shakespeare tragédiájának egyedi, kifejezetten magas művészi igényességgel feldolgozott filmes adaptációja Joel Coen rendezésében, Denzel Washington és Frances McDormand méltó főszereplésével. Ez a film egyszerre nyújt színházi- és moziélményt, a vizualitása pedig művészeti galériák kiállítótermeibe kívánkozik. Ha megbarátkozunk az eredeti szöveg archaikusságával, felejthetetlen élményben lesz részünk! SPOILERES élménybeszámoló.

William Shakespeare sötét, homályos atmoszférájú tragédiáját Orson Wellestől Tarr Béláig sokan adaptálták már mozivászonra és tévéképernyőre, így nem könnyű újat mutatni. Joel Coen ráadásul életében először rendezett fivére, Ethan Coen közreműködése nélkül, azonban örök társrendezőjének hiánya az alkotáson nem hagyott nyomot – egészen lenyűgöző, komplex audiovizuális élményben lesz része annak, aki megnézi a Macbeth tragédiáját.

Mivel az egyik legismertebb Shakespeare-színműről van szó, talán nem számít spoilerezésnek, ha dióhéjban összefoglaljuk a történet magvát: Macbeth (Denzel Washington) skót hadvezér dicsőséges küzdelemben legyőzte a norvégokkal szövetkezett lázadókat, és éppen Duncan királyhoz (Brendan Gleeson) tart, amikor találkozik három boszorkánnyal (Kathryn Hunter). A bizarr teremtmények megjósolják, hogy jutalmat kap a királytól, majd később ő maga lesz Skócia királya. Miután az uralkodó valóban nemesi ranggal tünteti ki, Macbeth elébe megy az eseményeknek, és amikor a király épp nála vendégeskedik, Lady Macbeth (Frances McDormand) nem kis lelki zsarolásának engedve a nemes hadúr megöli uralkodóját, és a gyilkosságot a testőrökre fogja. Mivel a halott király gyermekei félelmükben elmenekülnek, Macbeth-et megkoronázzák, de szenvedései csak ekkor kezdődnek el. Hatalmát féltve mindenkiben ellenséget vizionál, és bérgyilkosokkal öleti meg a hozzá legközelebb álló embereket és családtagjaikat is. Miközben véres ámokfutása egyre hatalmasabb és őrültebb méreteket ölt, felesége álmában kibeszéli a gyilkosságokat, majd lelkiismerete és bűntudata öngyilkosságba kergeti a királynét. A szinte légüres térbe került Macbeth-et végül a tragédia csúcspontján az Angliába menekült Macduff (Corey Hawkins) és az általa verbuvált hadsereg legyőzi.

A színmű első percétől az utolsóig tartó baljós, sötét, borús hangulatot Welles adaptációjához hasonlóan Coen is fekete-fehérre való forgatással alapozta meg. Az összes jelenetet vagy grandiózus méretű, rideg, szögletes, díszletszerű beltérben, vagy kihalt, kopár, sokszor ködös és romos kültéri színhelyeken forgatták. A fények és éles árnyékok a végletekig fokozzák a színtelen világ kontrasztját, egyszerre adnak drámai, sötét hangulatot és leírhatatlanul gyönyörű, művészi megjelenést minden egyes képkockának. Ha ez még nem lenne elég, elképesztően kreatív sound design kíséri a vizualitást: amikor egy víz- vagy vércsepp földet érése mennydörgésszerű robajjal visszhangzik az őrület határán lévő főhős fejében, vagy amikor a boszorkányok hangja olyan érces, hogy csontvelőig hatol, az embert a hideg is kirázza. A minimalista, színpadias, mégis gigantikus méretű épületekben és helyiségekben szinte eltörpülnek a szereplők, amit a szuperközeli felvételek során az arcokra kiülő érzésekkel ellenpontoznak. Szinte nincs olyan jelenet, ahol ne gyönyörködne az ember a monokróm képeken beállított drámaian gyönyörű fény-árnyék játékon.

És akkor még nem említettük a színészi teljesítményeket. Ha felülkerekedünk az alkotói szabadság azon furcsaságán, hogy több skót személyt is afroamerikai színészek játszanak, akkor ezen a fronton is a legmagasabb művészi élményben lesz részünk. Denzel Washington kétszeresére nőtt a szememben, olyan hiteles, érzékeny, átélt játékot mutat be. Frances McDormand stabilan hozza azt a legnagyobb színészekre jellemző színvonalat, amit tőle immáron évtizedek óta megszokhattunk, és az elsőre furcsának tűnő páros között tökéletes az összhang. A Kathryn Hunter által megformált boszorkányok karaktere a finoman alkalmazott vizuális effektekkel kiegészítve a minimális szerepideje ellenére belénk fog égni, annyira intenzív. Valójában még a párviadalok is szépek, művészi kivitelezésük ellenére nem színpadiasan elnagyoltak, hanem izgalmasak és hihetőek. A néző végig egy kiváló színházi és egy különleges mozgóképes élmény nagyon hatásos, egyedi keverékében érzi magát. Nem túlzás azt állítani, hogy azt a hangulatot, amit Shakespeare ebbe a színműbe beleálmodott, tökéletesen és tűpontosan kapjuk vissza, ráadásul olyan magas művészi színvonalon, mintha egy galéria gigantikus videóinstallációját néznénk. Habár Shakespeare köztudottan a tömegkultúrát szolgálta színműveivel, azért Joel Coennek ezt a tragédiát sikerült egy egészen új dimenzióba emelnie.

Ha volt is zavaró elem ebben a tényleg nem mindennapi másfél órás élményben, az az archaikus szöveg volt. Shakespeare az 1600-as évek elején írta a Macbeth-et, és a szövegen valószínűleg semmit sem fiatalítottak, így nagyjából a Károli-féle Biblia régiesen cizellált stílusában szólalnak meg a színészek, és olvashatók a magyar feliratok is. Egy idő után persze hozzászokik az ember, de mégis olyan figyelmet igényel, főleg a pörgősebb részeknél, ami miatt néhány fontosabb képi részletről akár le is maradhatunk. Persze ez tipikusan az a film, amit egyébként is többször megnéz az ember, hiszen egyszerre gyakorlatilag képtelenség betelni ennyi gyönyörűséggel és művészi kreativitással, így a második, harmadik megtekintéskor már talán könnyebben emésztjük a XVII. század nyelvi nehézségeit is.

A Macbeth tragédiája nem csupán a színház- és színmű-rajongóknak lesz hatalmas élmény, de mindenkinek, aki ki van éhezve egy valódi, komoly művészi értékkel rendelkező audiovizuális élményre. Aki a történet izgalma és a szereplők játéka mellett értékeli a letaglózóan gyönyörű képi élményt, és a zenei és hangeffektekben rejlő finom kreativitást, az garantáltan többször is végignézi majd ezt az alkotást, ami szerintem kiválóan illeszkedik a leírásom elején említett feldolgozások sorába, azt nem ismételve, hanem egy igazán egyedi darabbal kiegészítve.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Macbeth tragédiája (The Tragedy of Macbeth)
amerikai filmdráma, 105 perc, 2021
PG: 16

rendező: Joel Coen
forgatókönyv: William Shakespeare színműve alapján – Joel Coen
zene: Carter Burwell
operatőr: Bruno Delbonnel
vágó: Joel Coen, Lucian Johnston

főszereplők:
Denzel Washington
Frances McDormand
Bertie Carvel
Brendan Gleeson
Corey Hawkins
Alex Hassell
Harry Melling
Moses Ingram
Kathryn Hunter
Lucas Barker