Sam Levinson kétszereplős, fekete-fehérben forgatott, minimalista kamaradrámája szerelemről, és ami mögötte van. Érzelmi hullámvasút, ahol vitáról vitára fejti fel a két szereplő a kapcsolatuk minden egyes rétegét, miközben csontvázak hullanak a szekrényből, és nehéz eldönteni, hogy az egymáshoz láncoló vagy az eltaszító elemekből van több a két emberben. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Kezdjük egy találós kérdéssel! Sam Levinson rendezte, Zendaya az egyik főszereplő, Rév Marcell fényképezte és Labrinth zenéje kíséri. Mi az? Nem, ez nem az Eufória c. sorozat, még ha minden fenti adat illik is rá. 2020-ban, a COVID első hullámában, szigorú szabályok és szinte teljes titoktartás mellett Sam Levinson és Rév Marcell az HBO sikersorozatának első két évadját összekötő két extra epizód forgatása mellett még szakított időt ennek az egészen különleges, kétszereplős kamaradrámának az elkészítésére is. A 35mm-es, hagyományos filmes technikával, fekete-fehérben, a Rév Marcelltől már megszokott, lenyűgözően gyönyörű képekkel forgatott Malcolm és Marie egyetlen átveszekedett éjszakát kísér végig, valós időben.

Malcolm (John David Washington) első nagyjátékfilmjének díszbemutatója után érkezik haza barátnőjével, Marie-val (Zendaya), és arra készül, hogy otthon folytatják a nagy esemény megünneplését. Marie viszont feszült, és a kezdeti szócsatájuk lassanként heves vitába, majd üvöltözős veszekedésbe torkollik. Eltemetett sérelmek, félreértések és egymás félreismerése fűti a kialakuló hullámzó párharcot, amiből lassanként megismerhetjük kettejük közös múltjának részleteit is. Egy igazi érzelmi hullámvasútra ülünk fel, ahol egy nárcisztikus férfi és egy érzelmileg rendkívül instabil, súlyos sérelmeket hordozó fiatal nő hol a legdurvább módon küldi el a másikat a francba, hol szenvedélyes szerelemmel esnek egymásnak. A hullámvasút minden egyes kanyarjában csak úgy hullanak ki a szekrényből a régen ottfelejtett csontvázak, és ha a néző nem unja meg a szinte folyamatos civakodást, akkor egyre pontosabb képet kap a két ember közötti, se veled, se nélküled kapcsolat mibenlétéről.

A film felénél tényleg az az érzésem támadt, hogy az egyébként művészi igényességgel és szemet gyönyörködtetően rögzített képsorok csupán öncélú hisztiparádét lepleznek, de érdemes volt kitartani a végéig. Egyrészt azért, mert ahogy egyre több rétegét ismerjük meg a két ember lelkének, úgy jövünk rá, hogy az elsőre feltételezett “tahó, nárcisztikus pasi kontra instabil, hisztis lány” ítélet mennyire felszínes volt. Különösen érdekes látni, ahogy egy egyértelműnek tűnő helyzet mennyire más megvilágításba kerül, mihelyst a másik ember szemüvegén keresztül nézzük végig, és hogyan omlanak össze az előítéletek, amint az egyes csörték során egyre mélyebbre ásunk a két szereplő lelkében.

Másrészt azért is érdemes kitartani a végéig, mert a két szereplő játéka a dráma kibontakozása közben egyre intenzívebb, mélyebb, átéltebb lesz, és a végére kifejezetten teátrális magasságokba emelkedik egy-egy monológ vagy dialógus, a szó legnemesebb értelmében értve. John David Washington (aki egyébként Denzel Washington fia, és legutóbb a Tenetben láthattuk) gyönyörűen fordítja át az eufórikusan boldog hangulatot csalódottan dühösbe, aztán zavarodottan frusztráltba, végül az egyik érzelmi csúcsponton már attól félünk, hogy menten szívrohamot kap, hogy aztán a legvégén a lehető legnagyobb alázattal omoljon össze.

Zendayát egy ideig csak a Pókember Michelle Jones-aként ismerhette a nagyközönség (A Dűne első részében még csak nyúlfarknyi volt a részvétele), de amit az HBO Eufória c. sorozatában mutatott, az bebizonyította, hogy nagyságrendekkel komolyabb feladatokra hivatott. Ebben a kamaradrámában, ahol nincsenek akciójelenetek, nincsenek különleges effektek és látványos külsőségek, valódi esélyt kapott arra, hogy vegytiszta színjátszással varázsolja el a nézőt. És ezt maradéktalanul meg is tette. Nem egyszerű hisztizést láthatunk tőle, hanem szépen rétegzett érzelmi feltárulást, így végigélhetjük vele mindazt a szenvedést és szenvedélyt, amit megpróbál az eleinte emocionálisan teljesen vak Malcolm tudtára adni. Mindeközben hol tüzet okádó sárkány, vagy maró gúnnyal és lézerpontos szarkazmussal támadó fúria, hol pedig sebzetten vergődő, kilátástalanul szeretetéhes kismadár, vagy épp a férfit könnyűszerrel az ujja köré csavaró, rafinált díva. Egyszerűen nem lehet nem a hatása alá kerülni.

Aki szereti a cselekményekben szegény, de erős párbeszédekben gazdag, teátrális kamaradrámákat, és nem idegesíti fel, ha húszperces veszekedés-monológokat kell hallgatnia, az élvezni fogja a Malcolm és Marie-t. A minimalizmusában gyönyörű vizualitás nem csupán hab a tortán: Rév Marcell pontosan komponált, monokróm képei tökéletesen keretezik ezt a lélekutazást, és egyedi műalkotássá varázsolják ezt a bő másfél órát.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.

Malcolm és Marie (Malcolm & Marie)
amerikai romantikus dráma, 106 perc, 2021
PG: 16

rendező: Sam Levinson
forgatókönyv: Sam Levinson
zene: Labrinth
operatőr: Rév Marcell
vágó: Julio Perez IV

főszereplők:
Zendaya
John David Washington