Lee Isaac Chung hat Oscar-díjra jelölt, lassú folyású filmje az amerikai álom megvalósításának árnyoldalairól, kulturális különbségekből fakadó problémákról, az álmunkba vetett hit és a család szeretete között feszülő ellentétről, gyönyörű képekkel, még szebb zenével, és hiteles színjátszással. KÖZEPESEN SPOILERES élménybeszámoló.

A nyolcvanas években játszódó történet középpontjában a Kaliforniából Arkansas vidéki vadonjába költöző, koreai emigráns Li-család áll. Jacob (Steven Yeun) és Monica Li (Yeri Han) gyakorlatilag egy műveletlen szántóföld közepén, egy trélerre épített kis házból és néhány gazdasági épületből álló kis tanyán próbálkozik meg az újrakezdéssel. Pontosabban Jacob „amerikai álmának” megvalósításával, hogy saját erőből önálló farmgazdálkodásba fogjanak, és az államba települt több tízezer koreai ember igényeire szabva, ázsiai zöldségeket és gyümölcsöket termesszenek.

Az ambíciózus terv végrehajtásához persze sok pénz, türelem, és kitartás szükséges, így a házaspár a gazdaság építgetése mellett egy csibeválogató üzemben dolgozik, hogy fenn tudják tartani magukat a vállalkozás beindulásáig. Egyetlen külső segítségük a kissé flúgos, de rendkívül barátságos, és szolgálatkész veterán, Paul (Will Patton). Monica, akit egyáltalán nem csapott meg az amerikai álom megvalósításának szele, már a beköltözéskor minden erejével tiltakozik az ötlet ellen, és ez az alapkonfliktus lesz a házasságuk fokozatos széthullásának kiindulópontja is.

Mivel a gazdaság beindítása nagyon sok munkát és időt igényel, két gyermekük, a szívbetegséggel küzdő, 7 év körüli David (Alan S. Kim), és a néhány évvel idősebb Anne (Noel Cho) felügyeletét úgy próbálják megoldani, hogy magukhoz költöztetik Monica édesanyját is a farmra. A szókimondó, az amerikai kultúrától nagyon távol álló nagyi érkezése azonban több problémát okoz, mint amennyi hasznot hajtana, miközben a gazdálkodással járó sokasodó problémák sem tesznek jót a házaspár közötti feszült viszonynak.

A küzdelmes mindennapok során kibontakozik a konzervatív ázsiai és a vállalkozó szellemű, egyéni kiteljesedésre épülő amerikai kultúra ellentéte, miközben láthatjuk, hogy a betelepülők álomszerű önmegvalósítása már a nyolcvanas évek Amerikájában sem volt fáklyásmenet. A családi konfliktusok, David szívbetegsége, a nagyi integrálódásának nehézségei lassan, és kiszámítható módon vezetnek el a tragikus csúcspontig, ami után az alkotók a nézőre hagyják a történet tényleges befejezésének kitalálását:

Vajon eleve halálra van ítélve egy alapvető kulturális különbségekkel terhelt családi vállalkozás? Az amerikai új élet beindítását követő, egyéni önmegvalósítás restartjának kudarca után is újra lehet még kezdeni? Közeledhet-e valaha két ennyire eltérő gyökerekből táplálkozó ember világa egymáshoz annyira, hogy egy kelet-nyugati, vegyes életet alakítsanak ki maguknak?

A Minari nem ajánlott azoknak, akik eseménydús, mozgalmas filmekre vágynak, és az amerikai álom megvalósításának témakörében sem mutat újat. Hatalmas életbölcsességeket sem tartogat a néző számára. A hiteles alakítások, a gyerekek és a nagymama viszonyának fejlődése, az elképesztően gyönyörű fényképezés, és az Oscar-díjra is jelölt filmzene miatt viszont egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Minari
koreai filmdráma, 120 perc, 2020
PG: 13

rendező: Lee Isaac Chung
forgatókönyv: Lee Isaac Chung
zene: Emile Mosseri
operatőr: Lachlan Milne
vágó: Harry Yoon

főszereplők:
Steven Yeun
Yeri Han
Noel Cho
Alan S. Kim
Will Patton
Yuh-jung Youn