Prehisztorikus bolygó

Prehisztorikus bolygó

A BBC Studios munkatársai összepakolták a felszerelésüket, beültek egy időgépbe, és visszautaztak 66 millió évvel ezelőttre. Forgattak földön, vízen levegőben, vándoroltak a sivatagokban, bevették magukat az esőerdőkbe, és átlépték a sarkköröket is. Aztán visszajöttek a 21. századba, készítettek a felvételekből egy öt részes sorozatot, és felkérték David Attenborough-t, hogy narrálja a dokumentumfilmet. Ez a Prehisztorikus bolygó. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

Amióta a paleontológusok megtalálták az első prehisztorikus állati maradványokat, az embereket – legyenek tudósok vagy hétköznapi érdeklődők – folyamatosan izgalomban tartják a bolygónkon a kréta és jura időszakban élt állatok. Az ismeretterjesztő irodalmi műveken túl az utóbbi néhány évtizedben dokumentumfilmek és játékfilmek tucatjainak voltak főszereplői a dinoszauruszok. A dokumentumfilmek a tudományra, a kalandfilmek a tényektől elrugaszkodva, a határtalan képzeletre építve mutatták be ezeket az évmilliók óta kihalt lényeket. Hogy mégis miben más a BBC Studios és az Apple TV+ sorozata? Leginkább abban, hogy mindkét műfajból úgy válogatta össze a felhasznált elemeket, hogy a végeredmény tudományosan megalapozott, ugyanakkor lélegzetelállítóan lenyűgöző is lett.

Ki mondta, hogy az őslények fakó, színtelen állatok voltak? (a kép forrása: Apple TV+)

David Attenborough-t már az 1999-es, Dinoszauruszok, a Föld urai c. sorozat narrálására is felkérték, de akkor azt még visszautasította a legendás természetfilmes, mert nem szeretett volna egy fikciós dokumentumfilmben közreműködni. A Prehisztorikus bolygó viszont egy teljesen más koncepcióra épül, ami leginkább úgy jellemezhető röviden, hogy egy 66 millió évvel ezelőtt forgatott, klasszikus Attenborough dokumentumsorozat. Az ötrészes minisorozat ugyanis egyfelől ugyanazokat a természetfilmes hagyományokat követi, mint bármely korábbi, legendás BBC-sorozat, másfelől az alkalmazott számítógépes grafika és filmes utómunka minden korábbi alkotásnál hatásosabban hiteti el az emberrel, hogy a kréta korszakban járunk.

A sorozatot – Attenborough korábbi munkáihoz hasonlóan – az élőlények élőhelyei szerint bontották öt különálló részre: tengerpartok, sivatagok, édesvizek, sarkvidékek és esőerdők. Már ezen a ponton szakít a korábbi dínós dokumentumfilmekkel, hiszen lerombolja azt a tévhitet, miszerint az “őshüllők” csak esőerdőkben éltek. Az alkotók ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyorsan fejlődő és változó paleontológia lehető legutóbbi felfedezéseit és tudományos konszenzust kapott tényeit beépítsék, ellentétben a korábbi, hasonló filmekkel, ahol vagy a kalandfilmes elemek túlsúlyos ábrázolása, vagy a technikai korlátok miatt kellett tudománytalan kompromisszumokat meghozni.

Akár ilyen is lehetett egy hattonnás deinocheirus (a kép forrása: Apple TV+)

Persze ne felejtsük el, hogy a több tízmillió évvel ezelőtti fosszíliákra alapozva bőven maradhatnak még téves hipotézisek, így elképzelhető, hogy az itt ábrázolt állatok külsejével vagy viselkedési módjával kapcsolatban később más, vagy pontosabb képet fogunk kapni. Mindenesetre a sorozat egyik nagy erényének számít, hogy bátran elvonatkoztat a korábban berögzült képektől, és megmutatja, hogy egy dinoszaurusz testét fedhetik tollak, bőre vagy tollazata lehet színes, egy növényevő állat is folytathat agresszív területvédő harcot a fajtársaival, vagy hogy egy hattonnás Tirannoszaurusz Rex is úszhat a vízben, ha a körülmények azt kívánják. Hogy a hatalmas ragadozók sem voltak 24 órán keresztül vérszomjas zsarnokok, hogy az életben maradásért folytatott küzdelemben a mai vadállatokhoz hasonló veszélyekkel kellett szembenézniük, és hogy az édesvizekben, tengerekben, vagy a levegőben élő prehisztorikus állatok legalább annyira érdekesek lehetnek, mint a szárazföldiek. Akit pedig a legfurcsább jelenségek mögötti legfrissebb tudományos felfedezések is érdekelnek, az minden epizód után megnézhet egy pár perces magyarázó videót, amiben egy-egy kiragadott részletről tudhat meg többet.

Óvatosan ismerkedő T-Rexek (a kép forrása: Apple TV+)

Amellett, hogy a technikai megvalósítás valóban felülmúl minden eddig látottat (még a Jurassic Park franchise-on szocializálódott ember is megfeledkezik arról, hogy egy CGI-világot lát, nem pedig a valóságban rögzített történéseket), minden egyes ábrázolt esemény valódi állatok, valódi életéből kiragadott pillanatnak tűnik. Akár táplálkoznak, akár udvarolnak, repülni vagy vadászni tanulnak, vagy csak egyszerűen ismerkednek a környezetükkel, a viselkedésük a mai állatokéhoz hasonlóan természetes, ami meglepő lehet azoknak, akik a dinoszauruszokat folyvást támadó vadállatokként képzelték el. Külön ki kell emelni, mennyire kiváló munkát végeztek az animátorok, itt ugyanis minden egyes mozdulat, legyen az egy összerezzenés, egy lassú körülnézés, vagy vágtázva rohanás, mentes a mesterséges animációkra jellemző műviségtől. A realitásélményt fokozza, hogy a virtuális kameramozgások tökéletesen utánozzák a valóságos természetfilmes gyakorlatot, Sir David pedig a már-már védjegyévé vált, lebilincselő stílusban kommentálja a látottakat. És ha az állatok részletgazdag és élethű ábrázolása nem lenne elég, akkor majd az érintetlen természeti környezet, ami körülveszi őket, betetőzi az élményt. A pazar, ősi tájképek láttán nincs olyan néző, aki ne gondolkodna el azon, mennyivel gazdagabb, élettelibb és persze sokszor veszélyesebb is lehetett a bolygónk pár tízmillió évvel ezelőtt.

Barbaridactylus – a fejdísz célja még rejtély (a kép forrása: Apple TV+)

A Prehisztorikus bolygó nem csupán egy újabb látványos animációs sorozat az őslényekről. Valódi, a készítésekor aktuális tudományos ismereteket közvetít lélegzetelállítóan valósághű audiovizuális élményen keresztül. Hogy megválaszol-e minden kérdést, ami a dinoszauruszokkal kapcsolatban felmerül bennünk? Természetesen nem. Sőt: könnyen lehet, hogy a sorozat végén több kérdés lesz bennünk, mint amikor leültünk, hogy végignézzük. Mindez mégsem róható fel hibaként, épp ellenkezőleg: úgy mutat meg nekünk egy soha nem látott világot, hogy miközben lerombol néhány téves feltételezést, és bemutat egy sor friss felfedezést, aközben felvet olyan izgalmas lehetőségeket is, amelyek révén felkelti a néző érdeklődését, kíváncsiságát. Akár igazolja, akár cáfolja majd a paleontológia az itt bemutatott világot, az nem kérdéses, hogy a tudományos ismeretterjesztés történetében legalább annyira fontos dokumentumfilm ez, mint a Kék bolygó, vagy a Bolygónk, a Föld.

További információk a filmről a Mafab.hu adatlapján ITT olvashatók.


Prehisztorikus bolygó (Prehistoric Planet)
angol-amerikai animációs dokumentumsorozat, 5X40 perc, 2022
PG: 12

rendező: Andrew R. Jones, Adam Valdez
forgatókönyv: Paul Stewart, Dom Walter, Matthew Wright
zene: Anze Rozman, Kara Talve, Hans Zimmer
operatőr: Simon De Glanville, Andrew Fleming, Jonathan Jones, Paul Klaver, Ian Llewellyn, Mark MacEwen, Paul Stewart
vágó: Andy Hague, Richard Ketteridge, Andrew Chastney

narrátor:
Sir David Attenborough

Kommentek

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.